Itália talán legszebb, legikonikusabb régiója a művészetek, a divat és az irodalom „fellegvára”. Igaz, ehhez olyan személyiségek, nagy nevek is kellettek, mint például Leonardo da Vinci, Dante, Boccaccio, Puccini, Gucci, Ferragamo, Botticelli, Michelangelo, Zeffirelli, Giotto, Petrarca és Bocelli. Közismert, hogy Toszkána bővelkedik olyan különlegességekben is, mint például a ferde tornyáról híres Pisa, a kulturális kincsekkel teli Firenze és a Chianti borvidék, melyek egész évben vonzóvá teszik. Ám érdemes letérni a „kötelező” és jól ismert turistautakról, és felfedezni kevésbé ismert kincseit is, melyek nemcsak az írókat, a festőket és a filmeseket ihlették meg, hanem a nagy utazókat is. Mi sem vágytunk nagyvárosba, inkább a vidéki tájat és a kisebb településeket céloztuk meg.
Az autópályát elhagyva – bár megváltozik az utak minősége, néhol kissé döcögőssé válik – szinte fellélegzünk. Hirtelen életre kelnek a képeken, festményeken oly sokszor látott harsogó zöld színek, hullámzó lankák, aranysárga búzaföldek, napraforgómezők, magasba törő ciprussorok. Itt nem siet senki, az összhatás lenyűgöző: egyszerre nyugtató és felemelő. Óriási, hogy milyen mennyiségben és hányfajta színben vannak itt a leanderek, több helyütt még az utak elválasztó sávjában is azt ültettek. Tovább színesítik a képet a kanyargós utak melletti szénabálák és persze a kóbor macskák. A tartomány másik jellegzetessége, hogy szinte minden dombon áll egy kisebb vagy nagyobb kőház, amolyan tanyaféle. Bár ezek nagy részét felújították, mégis meghagyták a rusztikus fagerendákat, kőfalakat és szépen gondozott kertjeikben több helyütt medencében lubickolnak a turisták.
Négy különleges kisváros
2018. 08.10. (XXII/32)
