Beke Farkas Nándor: Igazából már nem is tudni, hogy 1985-ben ki találta ki azt, hogy legyen egy ilyen formátumú együttes, meg vagyok győződve arról, hogy Isten ajándéka vagyunk! A cigányzene mindenekelőtt egy előadói stílust jelent: a rendkívüli virtuozitás, spontaneitás, maximális alkalmazkodóképesség és végtelen szabadság elegye, egyedi hangszerelésben.
Hogyan jött az ötlet, hogy a szeptember 7-ei koncerten, egy színpadon játsszanak klezmer- és cigányzenészek?
B. F. N.: Nincs olyan nagy különbség a kettő között, mert a zenei motívumok és érzésvilág egy tőről fakadhatott valamikor régen. A cigány és a zsidó zene találkozásának egyik aktualitását adja a holokauszt 70. emlékéve is, hiszen akkor rengeteg zsidó ember mellett nagyon sok cigány ember is elpusztult. A koncerten szeretnénk emlékezni erre, az egész koncert egy jó alkalom lesz a közös zenélésre. Az ötlet onnan eredt, hogy a klezmer zenekarral, Masa Tamás barátommal már idestova jó egy éve ismerjük egymást. Rengeteg olyan számuk van egyébként, amit mi is játszunk, természetesen nem abban a hangszerelésben, de most ez a kettő ötvözete lesz. Nagyon színes világot fogunk teremteni ott a muzsikusok szentélyében, a Liszt Ferenc Zeneakadémián.
2014. 08. 21. (XVIII/34)
