Baja városa a Duna bal partján terül el. A Budapestről utazók most abba a szerencsés helyzetbe kerültek, hogy az autópályán könnyen és gyorsan meg tudják közelíteni. A tíz- napos matrica ára ugyan adhat némi okot a számolgatásra, de még akkor is ott van a régi út.
Érkezésünk után a turisták tájékoztatására létrehozott információs irodában megtudjuk, hogy mi van és mi nincs valójában a honlapokon található lehetőségek közül. Érződik, hogy a környék tele van lehetőségekkel, de látogató híján csak a legnépszerűbb helyek üzemelnek. Reggelizni próbálunk a Sugovica partján egymás után sorakozó kicsi kávézókban. „Reggelizzen nálunk!" - hirdeti a tábla, mégis a pincérlánynál már csak molnárkát lehet rendelni. Véletlenül kint maradt a tábla. Sajnos nincs reggeli. Kénytelenek vagyunk tejfölös lángossal beérni a következő helyen. Végtére is az Alföldön vagyunk.
A város macskaköves főtere csak úgy izzik a hőségtől. Itt tudunk felszállni a városnéző kisvonatra. Minden egész órában indul egy körre a gumikerekein. Utas nem lévén, már a második kör marad el, így csak a miénk a vonat. Igazi élmény, kicsi gyerekkel meg kifejezetten. Végigmegy a Sugovica partján, kikukkant a Dunára, majd megfordul, elmegy a Petőfi-szigetre, körbejárja a szépen felújított belvárost, no meg a Déri sétakertet.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »