Sajnos ötleteit az erkölcsileg igen megkérdőjelezhető, de annál jövedelmezőbb
fegyvergyártásban kamatoztatja. Tony Stark (Robert Downey Jr.) apja
fegyvergyárát örökölte, és elméletileg annak régi üzlettársával karöltve vezeti
a céget. Ám Tony, ha éppen nem feltalál, akkor éli hedonista életét, amiben
mindennapos a kaszinó, az ital és az éjjelenkénti nőcsere – amit néhány jelenet
erejéig szükségesnek tartottak képszerűsíteni is, „a tizenkét éven aluliaknak
nagykorú felügyelete mellett ajánlott” filmben. Hősünk a katarzist
Afganisztánban éli át, mikor legújabb fegyverének bemutatóján elrabolják a
terroristák, és rájön, hogy ők is a Stark Industries fegyvereit használják. Egy
barlangban megépíti szuperruháját, és az elrablásakor veszélybe került szívét
éltető kütyüt, majd ezeknek az eszközöknek a segítségével kikerül a fogságból,
és elkezdődik a szuperhős jövője.
Hazatérve bejelenti, hogy cége felhagy a fegyvergyártással, ami természetesen
befelé kevésbé népszerű döntés, így megszületik a bonyodalom. Természetesen a
film elején még „nem sejtjük”, hogy apja régi társa, Obadiah Stane (Jeff Bridges),
a kopasz, nagydarab, szakállas, sunyi nézésű hízelgő lenne a rosszfiú, aki
papírforma szerint megszerzi a szuperfegyverruha terveit, és megépíti hősünk
ellenfelét. Így megszülethet a filmet lezáró összecsapás a két gépember között,
ahol, mint mindig, győz a jó, és a rossz elnyeri méltó végét. Eközben
végigkövethetjük, hogy a főhős rájön, hogy az egyetlen igazán közeli személy
életében fiatal asszisztens-házvezetőnője, Miss Potts (Gwyneth Paltrow) akivel
már majdnem egymásra találnak a történet végére. A film izgalmas és látványos,
igazi moziélmény, és mintha mondanivalója is lenne, hiszen kiderül, hogy a
Vasember csak kívülről kőkemény, ám belül – igaz, mesterségesen fenntartott, de
– érző szív dobog.
2008. 05. 30. (XII/22)
