A Nemes Nagy Ágnes-féle fordítás egyszerűen gyönyörű: „Téged elnyert e hős, és az övé leszel./ De szíved bármilyen jogosan nyerte el / Késhet a nász, ne is tűzzünk határnapot,/ Hozzáköt amúgy is az eskü és a jog./ Egy év talán elég, hogy felszárítsd a könnyed./ Rodrigo, nekivágsz addig a harcmezőnek / A Cid név őnekik rémítő riadó,/ Úrnak hívtak, s leszel te még uralkodó!/ De harcaid során légy hozzá hű szünetlen,/ Térj vissza, ha lehet, rá még érdemesebben."
És ez a szép költészet közel kétszáz oldalon nyújt élményt, ami legalább kétezer sms-nek felel meg, ennyit egy tini két hónap alatt lezavar – akkor már inkább az irodalom. A dráma olyan eszméket emel ki, melyek a szappanoperákon felnőtteknek ismeretlenek, vagy csak poros könyvekből köszönnek vissza, mint: hűség, becsület, önfeláldozás, bátorság. A karakterek igazi jellemek, elveikhez hűek, és eltekintve a vissza-visszatérő önmarcangolásoktól, szinte mind pozitívak. A szerelem nem kerül a hősök elvei elé, és azt is inkább az odaadó várakozás oldaláról mutatja be a mű, nem pedig a ma divatos zsákmányszerző, trófeagyűjtő szokásnak megfelelően. A végén pedig az összes szereplő de inkább olvassák el!
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »