Kőbányainak már volt egy hasonló cím? esszékötete: a Jeruzsálemi évtized. Az új könyv megírására a millennium és a tragikus események szolgáltatták az alkalmat. A Szentföld, s az onnan átlátható civilizáció nem mutatta azt az ünnepi arcát, amelyhez annyi reményt fűztek szerte a világon, s éppen ennek megálmodott, emelkedett pillanatáért zarándokolt az író is Jeruzsálembe. Sajnos, épp ellenkező a helyzet: a Szentföld jelenlegi történései a 20. század apokalipszisét idézik, folytatják. A Szentföld apokalipszisét? A világét. A civilizáció egészéét. Jeruzsálem nemcsak egy állam, egy regionális ütközőpont napi hírekben oly gyakran szereplő fővárosa, hanem a most egymással gyilkosan szembenálló kultúráké is, amelyek innen ágaztak szét. Ezért olyan megfigyelőpont, ahonnan lelátni a múltnak mélységes mély kútjába, s lehet, hogy csak oda. A jövő, az új évezred hajnala még egyre a múltban elkövetett bűnök és sebek nyomán támadt harag füstjébe burkolódzik. Sötétje nem nyújt tájékozódási pontot és reményt. Ezt is be kell vallani, ezzel is szembe kell nézni. Ezért a könyv központi témája az elhúzódó apokalipszis, és nem a megváltás. (Múlt és Jövő, 2001)
Moldova György: Aki átlépte az árnyékát
2001. 11. 23. (V/47)
