Az ajándékidőben még a kerékpár is jobban gurul (komolyan), nincs szél, eső, se izzasztó hőség, és a várost északnyugatról határoló hegyvidék épp alkalmas a hét közben kicsomagolható tájélmény begyűjtésére. Két falu között a Pilisben, a kis úton hirtelen megáll a csend. Szinte feszül a fülben a szokott zaj hiánya – egy hosszú perc, míg vége lesz, de a napfény, s a hegyek kontúrjai egyre erősebbek.
Ilyenkor még a ladás polgárőr is derűsebb. Készséggel ad útbaigazítást, arcán a gyanúnak még az árnyéka se, s a dúsan füves árokpart leülésre, majd elnyújtózásra hív (hisz nem "ember" hónapban járunk, mikor mindez kockázatos).
E nagy össznépi csendespihenő óráiban talán a súlyos hírek sem igaziak. Valódi öröm mélyen, tiszta levegőt szívni. És a nyíló őszi virágok tényleg ott voltak a völgyben
legalább néhány szál kutyatej. (Pálfy Gyula)
2001. 10. 26. (V/43)
