A közismert Benetton-stílus például sokszor felhördülést kelt, mert nyersen
arcba vág a rá jellemző "multikulti" elemeivel, a szerinte rokonítható, mások
szemében csak ízléstelen fogalom és tárgy-társításaival.
Maga a reklámpiac egyébként köszöni jól van, és dinamikusan bővül Magyarországon.
Művelői – köztük rengeteg talentum – részint a kereskedelem kemény szabályaira
(szerződés szerint kell hatást produkálni), részint a magyar közízlés általános
fejletlenségére hivatkozva alkotnak mindannyiunk több-kevesebb örömére.
Geszti Péterék "kultúrkommandója" (vagyis az arc-formáció) most valami mást,
valami frisset komponált a Felvonulási térre. Jobban mondva nem is ők, hanem az általuk
versenyre ösztönzött ifjú művészek. Csak helyeselni tudjuk, ha a reklámszakmában
is akad, aki úgy néz az általa is mozgásban tartott mókuskerékre, mint Soros György
a globális pénzügyi világra: kritikus és elemző vénával. Mert a reklám korunk
egyik leggyakoribb képi jelrendszere. Túl befolyásos ahhoz, hogysem megússza: ne váljék
paródia/elemzés tárgyává. Amúgy egy ennyire (mozgó és álló) képekbe öntött
civilizáció kritikáját így, saját eszközeivel hatásosan lehet elmondani.
Az említett formáció célja egyfajta vérpezsdítés, mondván a "művészet jót
tesz a reklámnak, a reklám ráfér a művészetre". Az egykori léggömbös-zászlós
nagy májusi vonulások helyén kiállított munkák java része görbe tükör. Egyes
lekoptatott reklámsablonok, szlogenek kifacsarása, meg oly imádott kultusztárgyak "lejáratása",
mint a mobiltelefon ("örülök, mint fajom a markának"), mely szimbólum-készülék
egy másik képen már szétlőve szerepel ("túl sokat tudott"). Hasonló az "én
és a málnás magnóm" feliratú jégkrém-fantázia avagy a máris-örökzöld "három
gyerek, három szoba, négy kerék" motívum számos változata.
Egy lépéssel mélyebbre merészkednek az életmód-paródiák, az önpusztító fogyókúra-mánia,
a fitneszőrület illusztrálásától az e lapban múlt héten bemutatott "szépség
fasizmusá"-ig. Nem túlzás, hogy ez utóbbi egymagában képes megragadni a jelen
korszellem egyik nagy mozgatóját.
Másképpen negatív életminták is visszaköszönnek persze – hogy kapjanak néhány jól
irányzott képi pofont. A tv/sör/cigi/focimeccs/ balhé/ henyélés elegyével leírható
lét nyomorúsága; a drogkérdés (humoros és elriasztó) megközelítése lényegében
már több, mint reklámnyelvbe oltott irónia: társadalombírálat.
Ezen törekvés a pályázó plakátok harmadik csoportjában egészen nyílt, szinte brutálisan
szókimondó, és úgy hat, mint Móricz vagy Fejes Endre pár mondata saját korukban.
Persze itt már kevésbé a humor a kifejezés eszköze. A bizonyára fiktív "Gyermekek
a felnőttekért alapítvány" háromrészes plakátja valódi dokumentumdráma,
melyeken az elhagyatottság a bűnnel verseng a gettószer? atmoszférában.
A kiállítás száz képe közül a neki tetszőre a nagyközönség is leadhatja voksát.
Nem könny? dönteni. Hadd ajánljuk ezúton is mindenki figyelmébe Csákvári Dániel
Pear Visionjét. A plakát egy elképzelt internet-honlap (2000.hu) nyitóoldalának ábrája.
Rajta a választék: egy emberi élet apróbb-nagyobb részletei. A "doc"-ok között
válás, adó, gyerek nevezet? fájlok, a linkek között a virtuális háziállat és a
"click to create new church" lehetőség egyaránt adott, a levelezés és csevegőrovatokban
egy magára hagyott ego töredékes segélykiáltásai
A kiállítás a Felvonulási téren még egy egész hétig látható.
2000. 09. 16. (IV/38)
