Kezdjük a nehezebbik végéről. Egy nappal azután beszélgetünk, hogy a magyar válogatott idehaza kikapott Kazahsztántól. Nemrég Andorrától és Luxemburgtól is vereséget szenvedtünk. Nem vette el a kedvüket, hogy beszálljanak a magyar futballba?
– Egyáltalán nem, mert nagyon lelkesek vagyunk amiatt, hogy fiatalokkal dolgozhatunk együtt. Minden sikeres projektet az alapoktól kell elkezdeni, és ezzel a módszerrel itt Magyarországon is magas színvonalú munkát lehet végezni. A magyar történelemből is látszik, hogy ha vannak is nehezebb időszakok, de a lelkesedés megmarad, így van ez a futballal is. Mi úgy látjuk, hogy amiben már voltak korábban sikerek, azt meg lehet újítani, így volt ez az olasz futball történetében is. Volt, amikor nagyon távolinak tűntek a sikerek, aztán újra visszajöttünk.
Volt egy híres könyv közel negyven évvel ezelőtt Magyarországon, Miért beteg a magyar futball? címmel. Azóta sem gyógyultunk fel, bár voltak rövid, biztató időszakok. Kívülről nézve hogyan látja, mitől beteg a magyar futball?
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »