A háromszoros olimpiai bajnok férfi vízilabdacsapatunk az 5. helyet szerezte meg. Két riválistól két vereséggel indítottunk, majd két keserves győzelem után az amerikaiakat a pekingi döntőre emlékeztető játékkal vertük meg. Az „életbe vágó" negyeddöntőn az olaszok ellen már az öregedő profi bokszolóra emlékeztető teljesítménybe kellett beletörődnünk. Az ötödik helyért tiszteletre méltóan, becsülettel játszva vertük Ausztráliát és Spanyolországot. Köszönjük Kemény Dénesnek és felejthetetlen brigádjának azt a sok-sok sikert és örömet, amit briliáns játékukkal szereztek az elmúlt 12 év során.
Sidi Péter három számban indult, kétszer nem jutott be a döntőbe, és a fő számában, a három testhelyzetű összetettben 6. lett. Joggal reméltük - vele együtt -, hogy dobogós lesz és győz. Elképesztő küzdelmet kellett vívnia még azért is, hogy döntős legyen, és ott pontszerző helyre érjen. Kívülről úgy tűnik, hogy sok energiát vesztett a szövetséggel való idegőrlő hadakozásában. Rióban azonban javíthat.
Vajda Attila olimpiai és világbajnoki címvédőként térdelt be kenujába a döntőre, ahol a még éppen pontszerző 6. helyet szerezte meg. Azt mondta, „elégedett vagyok, hogy ebben az erős mezőnyben itt végezhettem". A dobogón vélhetően őszintébbnek tűnt volna a nyilatkozata és a mosolya is.
2012. 08. 17. (XVI/33)
