A Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) Motorsport Világtanácsa hétfőn Párizsban tárgyalta a Renault manipulációs ügyét. A testület szerint a Renault bűnös a felhozott vádakban, és ezért kétéves felfüggesztett eltiltásra ítélte a gárdát. Flavio Briatore egykori csapatfőnök örökös eltiltást kapott, míg Pat Symonds exfőmérnök öt évig nem vállalhat munkát az FIA versenysorozataiban.
Ahhoz, hogy megértsük, pontosan mi is történt, tekintsünk vissza a legfontosabb állomásokra:
2008. szeptember 28. – A néhány hete kiderült, a nemzetközi sajtóban Crashgate néven emlegetett botrány az egy évvel ezelőtti Szingapúri Nagydíjhoz kötődik. Piquet 14. körös balesete miatt pályára küldték a biztonsági autót, éppen azt követően, hogy Alonso elvégezte első tankolását és kerékcseréjét. A spanyol ezzel jelentős helyzeti előnybe került.
2009. augusztus 3. – A Renault közleményben jelentette be, hogy a folytatásban nem tart igényt Piquet szolgálataira. A 2009-es szezon első tíz futamán pontot sem szerző brazil pilóta ezen felháborodott.
2009. augusztus 30. – A Belga Nagydíj leintése után néhány órával az FIA bejelentette, hogy nyomozást indít a Szingapúri Nagydíj kapcsán, ugyanis tudomásukra jutott (állítólag Nelson Piquet, az elbocsátott Nelsinho háromszoros F1-világbajnok édesapja révén), hogy a Renault manipulálta a futamot.
2009. szeptember 4. – Az FIA Motorsport Világtanácsa szeptember 21-re tűzte ki a Renault rendkívüli meghallgatását. Időközben a Renault csapatfőnöke tagadta a felmerülő vádakat, a főmérnök ugyanakkor elismerte, hogy a nagydíj előtt közte és Piquet közt szóba került egy szándékos baleset lehetősége, ami a szakember szerint a pilóta ötlete volt, de meg is maradt ötlet szintjén. Ugyanakkor Piquet azt állította, hogy kényszerítették a balesetre, cserébe 2009-re is szerződést ajánlottak neki. Ezt a Renault kikérte magának, és rágalmazásért, valamint zsarolásért pert indíttattak Nelsinho Piquet és apja ellen. Fernando Alonso – állítása szerint – semmit sem tudott az egészről, bár a Piquet család ennek ellenkezőjéről van meggyőződve.
2009. szeptember 16. – A Renault rövid közleményben lényegében beismerte bűnösségét (nem tagadta a vádakat), valamint tudatta, hogy a csapatfőnök és a főmérnök elhagyta az F1-es istállót. A főmérnöknek az FIA vádalkut ajánlott, de az már nem derült ki, hogy a szakember ezt elfogadta-e. A csapatfőnök ezt követően úgy nyilatkozott, hogy a csapat érdekében távozott, ezzel is a Renault-t akarta védeni.
A Renault csapata elfogadta a Motorsport Világtanács döntését, amely eltiltotta a gárdát, ám azt 2011-ig felfüggesztette: „Teljes mértékben elfogadjuk a döntést, és elnézést kérünk a Formula–1-es közösségtől az elfogadhatatlan viselkedésért.”
A nemzetközi sajtó eléggé élesen bírálta a döntést. A The Times azt írta: „A Renault szinte büntetlenül megúszta az esetet. Ez nem egy jogos döntés, amit azért szabtak ki, mert Nelsinho Piquet tavaly szándékosan csapta a falnak az autóját, hanem egy gazdasági megfontolásból hozott ítélet.” A The Independent is keményen bírált: „A Renault enyhe büntetésével nem lehet elűzni a csalást a Formula–1-ből. Eddie Irvine-nak igaza volt, amikor azt mondta, hogy a Renault kezére ütnek a nyakoncsapás helyett.”
A beismerő vallomás
Napvilágot látott Nelsinho Piquet elméletileg titkosan kezelt vallomása a 2008-as Szingapúri Nagydíjon történt ütközés ügyében. A dokumentum feltehetőleg az FIA Motorsport Világtanácsának egyik tagjától szivárgott ki, és részletes háttér-információkkal szolgál a Szingapúrban végrehajtott tervről – Piquet szemszögéből nézve.
A vallomásban a brazil versenyző azt állítja, hogy egy előre meghatározott körben, a pálya megadott pontján szándékosan ütközött a falnak, miután csapattársa, Fernando Alonso megejtette első tankolását, így
a Safety Car fázisnak köszönhetően később elsőként haladt át a célvonalon.
„Az indítványról – hogy szándékosan okozzak balesetet – röviddel a verseny előtt értesültem, amikor (Flavio) Briatore úr és (Pat) Symonds úr behívatott Briatore úr irodájába. Symonds úr Briatore úr jelenlétében azt kérdezte, hogy hajlandó lennék-e feláldozni a versenyemet a csapat érdekében azzal, hogy »Safety Cart« okozok” – állította Piquet az FIA párizsi épületében 2009. július 30-án.
„Elfogadtam ezt az indítványt, és előidéztem, hogy az autóm a falnak ütközzön és összetörjön a verseny 13/14. körében” – ismerte el.
Piquet a vallomásában azt állította, hogy a helyzet kialakulásakor „nagyon törékeny és érzékeny lelkiállapotban” volt, mert a csapaton belüli pozíciója rendezetlen maradt, Briatore pedig – aki menedzsere és felettese is volt egyben – nem közölte, hogy meghosszabbítják-e 2009-re is a versenyző szerződését.
A Piquet által említett irodai megbeszélés után Pat Symonds ismertette a versenyzővel a terv részleteit, amit előre alaposan kidolgoztak – vallotta a brazil. A Renault mérnöki gárdáját vezető szakember állítólag a pálya térképén pontosan megmutatta Piquet-nek, hogy hol kell ütközni.
„Azért esett arra a kanyarra a választás, mert a pálya azon pontján nem voltak daruk, amelyek lehetővé tették volna a sérült autó gyors kiemelését, és oldalsó bejárat sem volt, hogy a pályabírók gyorsan eltávolíthassák az összetört autót a pályáról” – magyarázta Piquet, majd hozzátette, hogy ezek alapján biztosítottnak látták, hogy egy baleset esetén pályára lép a biztonsági autó.
Piquet vallomása és vádjai számos etikai és biztonságtechnikai kérdést felvetnek, de a brazil versenyző szerint erre nem tértek ki részletesen a feletteseivel történt megbeszélésen, csupán óvatosságra intették a pilótát.
A pilóta azt állította, hogy soha többet nem beszéltek a „baleset-stratégiáról”, Briatore csak egy diszkrét „köszönömöt” mondott Piquet-nek a verseny végén.
2009. 09. 25. (XIII/39)
