Olvastuk nyilatkozataidat, és vártuk, reménykedtünk, hogy dicsőséget szerzel az országnak. Mégis, mikor a te neved volt legfelül, az örömtől alig hittünk a szemünknek.
- Tudom, kevesen voltak, akik igazán hittek, bíztak a győzelmemben, de a legfontosabb az volt, hogy én hittem a sikerben, és tudtam, hogy képes leszek rá.
Emlékszel, mit csináltál az után, hogy a partra pattintottad magad a vízből?
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »