A csoport: Ki kell emelnünk a portugálok magabiztos játékát, akik már
az első két csoportmeccsükön eldöntötték továbbjutásuk sorsát. A luzitánok háza
tájáról azonban mégsem ez a legjelentősebb hír, hanem hogy Luiz Felipe Scolari –
akinek népszerűsége majdnem a fatimai szűzanyával vetekszik – a kontinenstorna
után a Chelsea kedvéért otthagyja a válogatott kispadját. Ez mentálisan
jelenthet egy olyan plusz motivációt a csapattagoknak, hogy még utolsó
esélyként, ezen az Európa-bajnokságon feltegyék a Scolarival elvégzett közös
munkára a koronát.
A csehek viszont teljesen rácáfoltak magukra. Nagyon meglátszott Rosicky hiánya
a középpályáról, erőlködőnek tűnt így a játékuk. A másik probléma, amit a
cseheken kívül még több csapatnál is megfigyelhettünk, az néhány kapus
formahanyatlása. Petr Cech négy éve ihletett módon védte végig a
kontinenstornát, meg is lett a gyümölcse, hisz a Chelsea rögvest leigazolta.
Idén azonban az ő számlájára is írható, hogy kiestek a csehek, hiszen a
sorsdöntő, törökök elleni találkozón kiejtette a labdát a kezéből, éppen az
ellenfél játékosa elé. A francia Coupet, a német Lehmann és a görög Nikopolidisz
is kiábrándító formát mutatott, így velük minden bizonnyal utoljára találkoztunk
nagyobb nemzetközi eseményen.
A törökök megítélése egy mérkőzés alatt nagyot változott. Az utolsó
csoportmeccsig leginkább csak azt lehetett hallani, hogy Hakan Sükür és Bastürk
nélkül mennyire satnya a félholdasok támadórészlege. A csehek ellen azonban
csodával határos módon fordították meg a mérkőzést, egyúttal a továbbjutásuk
sorsát. Így lett Fatih Terim szövetségi kapitányból ünnepelt hadvezér.
B csoport: Elvileg ebben a csoportban mindennek a németekről kellett
volna szólnia, ugyanakkor a Slaven Bilic által gardírozott horvát válogatott
hibátlanul nyerte meg a fordulót. A két csapat mérkőzésén a horvátok jószerével
azt csináltak a német válogatottal, amit csak akartak. Bebizonyították, hogy kár
volt őket lesajnálni a magyarok elleni döntetlen után.
Ami a németeket illeti: megint úgy tűnik, hogy „altató üzemmódban” kezdték az
Európa-bajnokságot. De ne írjuk le őket ilyen könnyen, ha a német henger egyszer
beindul, az ritkán mond csődöt. Már csak pár alkatrészt kellene Löw kapitánynak
kicserélnie. Gondolhatunk itt a védelem tengelyére vagy a kapusposztra.
Lengyelországban nem volt annyi átütő erő, hogy bravúrt hozzon össze. A
Brazíliából last-minute esélyként honosított Guerreiro viszont üde színfoltja
volt a csapatnak, akárcsak a többi válogatottban feltűnő „idegenlégiós”.
Podolski például épp lengyel származása ellenére vezeti a németek házi
góllövőlistáját három találattal. Vagy ott van az osztrákok magyar származású
Garics Györgye – a sors fintora, hogy a magyar válogatottban épp egy ilyen
játékos oldhatná meg a védelem bal oldali problémáit.
2008. 06. 20. (XII/25)
