Feketetó település 1815-ben kapta meg a hivatalos engedélyt a vásárszervezésre, de a településtörténet szerint évszázadok óta gyűlnek itt egybe a hegyekből az emberek kereskedni. A hagyomány szerint a háromnapos vásár a szombattal kezdődött, ekkor volt az állatvásár, ahová a környékről napokig hajtották az állatokat. Vasárnap volt a mesterségek vására, ahol a teknővájók, csizmadiák, szabók, szűcsök, fazekasok, faragók, szitások, kötélverők és egyéb kézművesek kínálták a paraszti háztartás kellékeit. A harmadik napon csak élelmiszert árultak.
A mócok, a hegyekben szétszórtan élő népesség ezen a vásáron nemcsak vett és adott, hanem a társadalmi ügyeit is itt szervezte. Hasonlóan a híres Bihar megyei gainai leányvásárhoz, itt mutatták be egymásnak az eladósorba lépő leányokat és a házasulandó legényeket, akiknek jövőjét a szülők alkudozása határozta meg.
A kommunista rezsim aztán a híres vásárnapokat a hétvége két napjára szűkítette, a „leánykereskedelmet” meg betiltotta. Mindezt Szabó Zoltántól tudom meg, aki a vásárt húsz éve látogatja, antikvitásokra, régiségekre vadászva. Az egykori állatvásárnak ma már nyoma sincs, helyette egy igazi multikulturális forgatag alakult ki, egybegyúrva a kínai piacot a móc hagyományokkal.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »