„Nincs hadsereg, a beduinoké a föld" - mondja Mohamed a kocsiban. Úton vagyunk, valahol a Sínai-sivatag közepén. A homok néha betemeti az utat. Egy úttorlasznál beduinok rángatnak ki az autóból. Megmotoznak, ellenőrzik a kamerán a képeket, az útlevelemet. Közben rám fogják a Kalasnyikovot. Pár percig tanácstalanul méregetnek minket, majd továbbengednek El Úását felé.
Ehhez persze nagyban hozzájárul az is, hogy Mohamed Fádel, az ismert emberjogi aktivistával és újságíróval ülök a kocsiban. Őt nem bántják a törzsek, mivel többek között ő képviseli őket Kairóban a bíróságokon.
„Láttad, hogy mindegyiknek líbiai puskája volt?" - kérdezi. Hümmögök. Nyílt titok, hogy az egyiptomi és a líbiai forradalom óta gyakorlatilag nincs határellenőrzés. Az jön be az országba, amit a beduinok behoznak. Fegyver, drog vagy emberek, teljesen mindegy.
2012. 04. 27. (XVI/17)
