A Nyugdíjasok Budapesti Szövetségének egyik nagy találmánya a „Nyugdíjasok a
nyugdíjasokért” mozgalom, amelynek keretében nyugdíjas szakembereket
közvetítenek ki nyugdíjasoknak, szívességi alapon. Barabás Tiborné elnök
készséggel mutatja többoldalas szakmai listájukat: kőműves, fodrász, könyvelő,
szabó, jogász, víz-és gázszerelő, ápolónő, pedagógus, bébiszitter, kozmetikus –
minden elképzelhető és hasznosítható végzettség, párosulva több évtizedes
tapasztalattal. A szervezet csak közvetít, a felek megegyeznek egymással, ahogy
jó nekik, eddig panasz nem érkezett. Példájukat követve egyes vidéki
önkormányzatok is kialakítottak hasonló szolgáltatásokat: nyugdíjasok segítenek
nyugdíjasoknak. Ez amolyan karitatív hálózat, amelybe újsághirdetés által
toborozzák a szakembereket, naponta 15-20 telefonhívást kapnak. A férfiak
aktivizálása – amúgy a lehető legnehezebb feladat – ezen a közvetítői
tevékenységen keresztül remekül működik. Az elnöknő utal arra: sok férfi azért
hal meg idő előtt, mert nyugdíjas éveiben tétlenségre van kárhoztatva, míg a nők
megtalálják helyüket az otthoni teendők között.
Nem csoda például, hogy felmérések szerint a panellakó férfiak rövidebb ideig
élnek, mint kertes házban lakó társaik. Vidéken életük végéig dolgoznak az
emberek, a városban ennek hiányát a civil szervezetek pótolhatnák. „Most indult
be a pótnagyszülői szolgálatunk is – mondja Barabásné –, s mivel tagjaink között
csecsemőgondozók is akadnak szép számmal, akik örömmel kijárnának családokhoz az
újszülöttek gondozásában segíteni – erre igény is lenne –, ezért ezt az ágat is
elindítjuk.”
Hasznos nemzedék
2008. 05. 16. (XII/20)
