Tóth József az Astoriában. Lejjebb hangol Fotó: Somorjai L.
A cigányzene kevéssel a török hódoltság előtt honosodott meg Magyarországon, és egészen Kádár elvtársig kifejezetten jól tartotta magát. Azóta azonban leáldozóban van. Budapesten állítólag már csak tizennégy olyan étterem működik, ahol élő zenészek húzzák a nótát. Keresetük ezerötszáztól ötezer forintig terjed. Na nem óránként – az egész műszakra számítva. És még így is örülhetnek, ha legalább egy héten át folyamatosan van munkájuk. De mi lett azokkal, akiknek nincs?
Drága öcsém!
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »