hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Sorsukkal dacoló fogyatékosok
Életkedvből jeles

2003. 09. 01.
Az elmúlt hétvégén Nagyatádon rendezték meg a hosszú távú triatlon országos bajnokságot, ahol az egyéni versenyzőknek 3800 méter úszást, 180 km kerékpározást, és 42 km távú maratoni futást kellett teljesíteniük. Az idei versenyen is részt vettek sérült sportolók. Az életükről, mindennapjaikról, fogyatékosságukról beszélgettem velük. 



Dávid 180 kilométert kerékpározott a hétvégén. "Miért ne teljesíthetnénk többet, mint az egészségesek?" Fotók: Pál Imre

Dávid 19 éves látássérült.

– Tegnap a 180 kilométeres távot tandem kerékpárral tettétek meg. Mint vaknak, hátul kellett ülnöd. Milyen érzés ráutalva lenni az előtted ülőre?

– Teljesen átlagos érzés. A vak ember majdnem mindig rá van hagyatkozva más emberekre.

– Régóta sportolsz?

– Hét éve. A tandemezést csak három éve csinálom, amit rendszeresen sportolok, az a csörgőlabdázás. Benne vagyok a felnőtt válogatottban is. 

– Miért kezdtél el sportolni?

– Mert szeretek mozogni, mozgás nélkül nem tudok meglenni. A csörgőlabdát még a tornaórák alkalmával szerettem meg. 

– Születésedtől látássérült vagy?

– Koraszülöttként jöttem a világra. Betettek egy inkubátorba, ahol túladagolták az oxigént – ezért vagyok ilyen.

– A vacsoráról kijövet egymás vállába kapaszkodva mentetek…

– Mindig úgy megyünk, hogy kapaszkodunk valakibe, ha idegen helyen vagyunk. A vállfogás csak azért volt egymás mögött, mert kevés volt a hely. Amúgy inkább a karolás szokott működni. 

– Iskolába jársz vagy dolgozol?

– Számítástechnikai szakközépiskolába járok. Van egy programozói rész, amit szeretnék elvégezni, és utána továbbmenni egyetemre.

– A sérült embereknek sok esetben nagyobb az életkedve, mint az egészségeseknek…

– A sorstársaimat figyelve, én is így veszem észre. A sérültekben, a fogyatékosokban van egy bizonyítási vágy, hogy megmutassák: ők is meg tudják csinálni, amit mások, és akkor már miért ne csinálhatnának meg többet is, mint az átlag. Ez bennük van. Nem mindegyikükben, de elég sokban közülük. 



Weisz Ildikó a vakok általános iskolájában tanít testnevelést és úszást gyógypedagógusként.

– Egy vak gyereknek az élete múlhat rajta, hogy tud-e úszni. Ez egy állóképességi sportág, ezért nálunk az állóképesség növelése a legfontosabb. tizenhárom éve tanítok. A legfélénkebb gyerekem, aki ott tartott, hogy a korlátba kapaszkodva beledugta fejét a vízbe, másfél éves együtt tanulás után ma már egyedül
átússza a nagymedencét. 

A legszebb mondat egy tévériportban hangzott el a tanítványaimtól: számukra az a legfontosabb a testnevelés órán és az edzéseken, hogy érzik, biztonságban vannak. Nekem ennél nagyobb elégtétel nem volt a munkám során.



Ottó. Korcsolyázom, síelek, most éppen a Mozgássérültek Állami Intézetében dolgozom mindenesként 

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected]. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!