A mainstream médiában előszeretettel szélsőjobboldalinak bélyegzett brazil elnök, aki élőhitű és politikailag konzervatív keresztényként figyelemfelkeltő színfolt a brazil politikai vezetők sorában, megválasztása óta határozottan nacionalista és jobboldali politikát folytat, míg a zöld-liberális argentin Ferenc pápa által irányított katolikusok egy része baloldali, globalista, és ebből fakadóan kormánykritikus hangot üt meg.
Helyi forrásunk, a Crítica Nacional főszerkesztőjeként dolgozó és kormányközeli Paulo Eneas szerint a konfliktus nem vallási természetű, és semmiképp sem vetíthető ki az egész katolikus egyházra. (A Religion Unplugged hírportál szerint a katolikusokat nagyjából egyenlő arányban lehet politikailag jobbra vagy balra sorolni.) Azt azonban bevallotta, hogy „a legtöbb brazil püspök és pap a baloldali pártokkal szimpatizál, és a katolikus egyházra meghatározó befolyással bír a szocialista és kommunista baloldal” a marxista és keresztény tanokat ötvöző „felszabadítási teológia révén”. A szegényebb társadalmi rétegek felszabadításának evangéliummal nyakon öntött üzenetét a hatvanas években kezdték hirdetni a szegénységgel küzdő, egyúttal mélyen vallásos dél-amerikai társadalmakban.
Ez a fajta „vallásos marxizmus” máig sem veszett ki a népérzületből Brazíliában sem, a klérus egy részét pedig teljesen meghódította, egyúttal hatékony táptalajként szolgálva napjaink globalista és progresszív baloldali szólamainak. Bár Bolsonaro nézeteit sok brazil katolikus is magáénak érzi, Eneas elmondása szerint sok katolikus egyházi vezető harcol a konzervatívok és a jobboldali politikai vezetés ellen.
2019.10.11. (XXIII/41)
