Netanjahu áprilisi győzelme után ambiciózus koalíciós tervbe fogott, melynek (egyik) gyenge pontjaként igyekezett az erőszakosan szekuláris jobboldali irányvonalat képviselő Avigdor Lieberman vezette „Izrael a mi hazánk” mozgalmat és az ortodox pártokat egy táborba tömöríteni – szemmel láthatóan eredménytelenül.
Mindenki vádol mindenkit
Lieberman elmondása szerint a koalíciós tárgyalásokkal bizarr időszakot zártak, amikor az is előfordult, hogy a Likud mind pártja, mind más koalíciós partnerek törvényhozóit megvesztegetéssel akarta átcsábítani, hogy őt ellehetetlenítsék. Netanjahuék azonban Liebermant vádolják azzal, hogy tudatosan fúrta meg a választásokat látszatjobboldali kampányával, holott alapvetően baloldali politikát folytat – ezen persze Lieberman vérig sértődött.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2019.06.07.(XXIII/23)
