A csúcstalálkozó eredményét lapzártánkkor még nem ismerjük, hiszen a felek még csütörtökön is tárgyalnak egymással (sőt elképzelhető, hogy pénteken is folytatják, hiszen Mike Pompeo amerikai külügyminiszter akár egy ráadásnapot sem zárt ki). Annyit már nyugtázhatunk, hogy a második Trump–Kim-találkozó létrejött, sőt kifejezetten baráti, már-már szövetségesi hangnemben kezdődött meg.
A helyszín jelképes: Vietnam, az Egyesült Államok egykor engesztelhetetlen ellensége mára az ázsiai kapitalizmus sikertörténete, egyben Washington szövetségese lett a kínai birodalmi törekvések elleni küzdelemben.
Trump elnök pár napja a barátjának nevezte az észak-koreai vezetőt, találkozásukkor pedig azt is elmondta: az USA segíteni fogja az ázsiai ország gazdasági potenciáljának előrelépését. Nem kétséges: Trumpnak kiemelten fontos, hogy dűlőre jusson Kim Dzsong Unnal.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2019.03.01. (XXIII/9)
