Ha egy közös pontot kellene találnunk a világhatalmak vezetőinek idei évében, akkor talán azt lehetne kiemelni, hogy mindannyian megúsztak valamit. Vagy a felelősségre vonást, vagy a választók haragjának betetőzését, vagy a pozíciójukból történő eltávolítást.
Donald Trumpról már a megválasztását követő naptól kezdve hangoztatják, hogy nem fogja tudni kitölteni még az első elnöki ciklusát sem az őt érintő (vagy körülötte gerjesztett) sorozatos botrányok miatt. Kritikusainak csalódnia kellett, a kínosnak tűnő bírósági ügyek ellenére úgy tűnik, az amerikai elnök nemhogy kitölti ciklusát, de még jó eséllyel pályázhat a 2020-as választások megnyerésére is. De említhetnénk Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt is, aki a sokadik rendőrségi vádemelési javaslat és a közelmúltban történt kormányválság ellenére is töretlenül népszerű az országban.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2018. 12.20. (XXII/51-52)
