Hazájában és külföldön egyaránt nagy lelkesedéssel és megkönnyebbüléssel fogadták Emmanuel Macron hatalomra kerülését. Akkor még kevesen gondolták volna, hogy népszerűsége három hónap alatt ilyen drasztikus mértékben visszaesik Franciaországban. Támogatottsága augusztusban újabb mélypontot ért el: a felmérések szerint 14 százalékponttal csökkent azok aránya, akik kedvezően ítélik meg a tevékenységét. Ez azt jelenti, hogy jelenleg mindössze 40 százalék vélekedik pozitívan Macronról. A május 7-ei győzelme óta támogatóinak közel harmadát elveszítette. Ez a rekordsebességű mélyrepülés mindenképp komoly figyelmeztetés az államfő számára, akinél csak Jacques Chirac teljesített rosszabbul 1995-ben.
Macron korábban Jupiter római istent nevezte meg példaképeként arra, hogyan kívánja vezetni Franciaországot. Ez azt jelentette, hogy a mindennapos kormányzati ügyekbe nem akar belebonyolódni, ezt inkább a kabinetjére hagyja. Ritkán beszél a nyilvánossághoz, a médiától pedig szinte teljesen elzárja magát. Interjúkat se nagyon ad, az újságírókat csak akkor hívatja össze, ha azt a személyes PR-ja megköveteli, kérdésekre azonban nem hajlandó válaszolni. Stábja komoly korlátozásokat vezetett be arra vonatkozóan, hogy mely újságírók utazhatnak és találkozhatnak vele. Még a nemzeti ünnepen, a Bastille-napon (július 14.) sem tartotta meg azt a sajtókonferenciát, ami már hagyománnyá vált az országban, arra hivatkozva, hogy az elképzelései „túl összetettek” egy ilyen kérdés-felelet formátumhoz.
„Jupiteri” vezetési stílusának meg is lett az eredménye: az emberek úgy érzik, hogy teljesen elszige-telődött a valós élettől. A felméré-sekből kiderül, hogy többen autoriternek tartják a stílusát, és úgy vélik, túl sok energiát és figyelmet fordít arra, hogy mindenképpen pozitív színben tűnjön fel. Nem volt túl hízelgő a baloldali Libération újság megjegyzése sem, amely szerint az elnök „kis autoriter szeszélye” annak a jele lehet, hogy megittasodott a hatalomtól. A lap azt tanácsolta neki, hogy „ideje egy kicsit felnőnie”.