hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Perelhető lett Szaúd-Arábia 9/11 miatt
Nemet mondtak a vétóra

A szenátus és a kongresszus megszavazta azt az Obama elnök által korábban megvétózott jogszabályt, amely lehetővé teszi, hogy a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások áldozatainak hozzátartozói bepereljék Szaúd-Arábiát. A Fehér Ház a Rijáddal való kapcsolatot előtérbe helyezve és egy ilyen fontos eljárásnak a központi ellenőrzés alól való kikerülésétől tartva, kezdettől határozottan ellenezte a törvényt. Különös, hogy az elsöprő többséggel elért voksolási eredmény után egy nappal a szenátorok és képviselők visszakoztak.

A 2001. szeptember 11-ei támadások áldozatainak hozzátartozói évek óta küzdöttek az 1976 óta hatályban lévő, szuverén állam immunitásáról szóló törvény (Foreign Sovereign Immunities Act) módosításáért, miután az folyamatosan akadályt jelentett a szaúdi királyi család tagjainak felelősségre vonásában. Ezen változtat a mostani, a terrorizmus támogatóinak felelősségre vonásáról szóló jogszabály (Justice Against Sponsors of Terrorism Act; JASTA), amely amerikai területen elkövetett merényletek esetén lehetővé teszi olyan kormányok beperlését is, melyek – Szaúd-Arábiához hasonlóan – hivatalosan nem minősülnek terrorizmust szponzoráló országnak.
Rijád érintettsége a 2001-es támadásokban régóta téma. A 19 gépeltérítőből 15 szaúdi állampolgár volt, és mint a 9/11 Bizottság nyáron nyilvánosságra hozott, eddig titkos nyomozati anyagából kiderült, ketten közülük San Diegó-i tartózkodásuk alatt a szaúdi királyi családhoz kötődő személyektől kaptak átutalásokat. Alapos a gyanú továbbá, hogy a terroristáktól egészen Bandar szaúdi hercegig vezethetők el a szálak. Arra vonatkozóan ugyan nem találtak bizonyítékot, hogy maga a szaúdi kabinet mint intézmény vagy magas rangú tisztségviselők, személyesen finanszírozták volna az al-Kaida által kiötlött tervet, de azt valószínűnek látják, hogy a kormány támogatását élvező jótékonysági szervezetek viszont igen.
Obama elnök vétója indoklásában három okkal támasztotta alá határozott elutasítását a törvénynyel szemben. Elsősorban, mivel nem igazán létezik nemzetközi konszenzus azt illetően, mi számít terrorcselekménynek, más országok is hasonló pereket indíthatnak az Egyesült Államok ellen, például egy, az al-Kaidát célzó, de civil áldozatokkal járó jemeni vagy pakisztáni dróncsapás esetén (vagy akár az Orvosok Határok Nélkül szervezet kórházának téves, 2015-ös afganisztáni bombázása miatt). Terry Strada, a „9/11-es családokat” tömörítő szervezet elnöke (akinek a férje a World Trade Centert ért támadásban vesztette életét, amikor harmadik gyermekük mindössze négynapos volt) nem osztja a Fehér Ház aggodalmait: „Ha nem támogatunk terrorszervezeteket és nem gyilkolunk embereket, akkor nincs mitől tartanunk”.
Másfelől, a JASTA annak eldöntését, hogy egy állam terrorakció támogatójává vált-e, a föderációs kormány hatásköréből helyi bíróságokhoz utalja, amelyek „hiányos információkon alapuló, következtetéssel meghozott döntésre” jutnának. Obama szerint „így nem lehet sem hatékonyan, sem összehangoltan reagálni arra a gyanúra, hogy egy külföldi kormány áll egy terrortámadás mögött”. Hozzátette, hogy az Egyesült Államok csak az után nevez egy államot terrortámogatónak, hogy „a nemzetbiztonság, a külügyminisztérium és a hírszerzés szakemberei gondosan megvizsgáltak minden rendelkezésre álló információt”, ezért veszélyes az ilyen komoly eljárást kivenni a szakértők kezéből és kártérítési ügyvédeknek és helyi bíráknak átengedni.
Harmadrészt, a jogszabály minden bizonnyal negatívan befolyásolja a Szaúd-Arábiával való kapcsolatokat, melyeknek a nagy riválissal, Iránnal tető alá hozott atomalku sem kedvezett. A királyság már augusztusban jelezte, hogy hatálybalépés esetén csökkenteni fogja kulcsfontosságú biztonsági és titkosszolgálati együttműködését amerikai partnerével, és a The New York Times címoldalán lengette be, hogy megválik 750 milliárd dollár értékű amerikai állampapírtól, ami negatívan befolyásolná a dollár árfolyamát, és destabilizálná az amerikai gazdaságot.
Barack Obama valószínűleg nem számított rá, hogy „leszavazzák”, ami most először fordult elő az elmúlt nyolc év alatt. Pedig a szenátus 97:1 arányban döntött – egyedül Harry Reid, a demokrata frakció vezetője vállalta az elnöki vétó melletti kiállást (Bernie Sanders és Tim Kaine, Hillary Clinton alelnökjelöltje éppen kampányoltak, így lemaradtak a történelmi pillanatról). Néhány órával később a kongresszusban 348:77 arányban ment át a JASTA.
A republikánusoknak évek óta nem sikerült jogszabályt keresztülvinni Barack Obama ellenállásán. Éppen ezért meglepő, hogy másnap győztes ünneplés helyett úgy nyilatkoztak, mint akik – egy fehér házi szóvivő szavaival – „jól bevásároltak”. Ugyancsak zavarba ejtő, hogy a szokatlanul egyhangú szavazás napján 28 szenátor nyílt levélben ismerte el, hogy a törvény hibás, egyúttal ígéretet téve, hogy kijavítják. Paul Ryan képviselőházi elnök reményét fejezte ki, hogy megtalálják a „helyreigazítás” módját, ami védelmet nyújthat amerikai katonáknak velük szemben külföldön alkalmazott esetleges megtorlásokkal szemben.
Obama elnök rendkívül ingerült reakciókban hibának, sőt az elmúlt évtizedek legkínosabb döntésének nevezve a szavazás eredményét.
A republikánusok arra hivatkoztak, hogy a Fehér Ház túl későn figyelmeztette őket a jogszabály lehetséges következményeire – amire Josh Earnest sajtófőnök gúnyosan csapott le, mondván, olyasmiről szavaztak, amiről saját bevallásuk szerint fogalmuk sem volt. Nem világos, mitől gondolták meg magukat a republikánus vezetők, az pedig még kevésbé látható, hogyan lehetne a kifogásoknak eleget téve „helyrepofozni” a jogszabályt. Bob Corker, a szenátus külkapcsolati bizottságának elnöke például azt javasolta, hogy csak a szeptember 11-ei támadásokra korlátozzák a jogorvoslat keresésének lehetőségét, esetleg hozzanak létre külön törvényszékeket. A változtatásokat mindenesetre valószínűleg nem kapkodják el, inkább megvárják a további reakciókat és fejleményeket, és ezek fényében kerítenek sort rájuk. „Ha a választások lemennek, talán több elvszerűséget fedezhetünk majd fel a kongresszusban” – jegyezte meg Earnest.

Bumeráng

Sokan nem tartják véletlen egybeesésnek, hogy Hillary Clinton az elnökjelölti vitán felvetette a gondolatot, miszerint Trump talán azért nem hozza nyilvánosságra az adóbevallását, mert nem fizetett adót, majd nem sokkal később a The New York Times lehozta a sztorit, adócsalással vádolva a milliárdost.
Tény, hogy Trump az 1980-as években rossz befektetések miatt közel egymilliárd dollárt veszített, ilyen esetben pedig az adózási törvények a megelőző három évre adó-visszaigénylést, a következő tizenöt év jövedelméből pedig a még fennmaradó veszteségek leírását teszik lehetővé. Ez alatt a tizennyolc év alatt Trump valóban nem adózott, ahogyan általában bárki más sem fizet többet, mint amennyit köteles. (Sokan élnek ezzel a lehetőséggel, például mint azóta a Zero Hedge pénzügyi blog jóvoltából kiderült, Hillary Clinton, sőt a New York Times is.) Részben ennek köszönhetően Trump kilábalt a csődből, és minderről 1995-ben a New York Times még egészen más hangnemben adott hírt, „az évtized visszatéréseként” méltatva a „bravúrt”. „Eldobod, és mindig visszajön” – idézi az újság az egyik limuzinmágnást, aki ezekkel a szavakkal üzleti és más vezetők társaságában üvegbe zárt bumeránggal ajándékozta meg a „nagy visszatérőt”. Míg Trump „adókerülése” teljesen törvényes volt, az, hogy a Times az érintett hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozta az információkat, legfeljebb 5 év börtönnel és/vagy 5 ezer dollár bírsággal sújtandó bűncselekménynek számít.
Miközben Trump mutatói ismét esni kezdtek, a keddi alelnökjelölti vitán Mike Pence sokkal jobban teljesített Tim Kaine-nél. Hillary Clinton e-mail-botrányával és külpolitikájával kapcsolatos megjegyzései, valamint nemzetbiztonsági és gazdasági kérdésekben adott válaszai sokkal kedvezőbb hatást értek el, mint demokrata ellenfele folyamatos közbeszólásai.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetéssel vagy belépéssel tudja elérni.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!