Vegyes eredményekkel járt François Hollande erőfeszítése, hogy egyesítse a világ vezető hatalmait az Iszlám Állam elleni harcban. Bár a francia elnököt mindenki támogatásáról biztosította, hogy a gyakorlatban ez mit jelent, az még kérdéses. Az biztos, hogy Hollande nagy fába vágta a fejszéjét azzal az elképzelésével, hogy ráveszi Washingtont, hogy tegye félre Moszkvával szembeni „politikai ellentéteit”, és az Iszlám Állam ellen Oroszországgal egy nagykoalíciót alkotva harcoljon. Barack Obama bizonyos fokú együttműködésen túl nem akar szorosabb összefogást az oroszokkal. Az Egyesült Államok mindössze annyit ígért, hogy még több információval segíti a franciákat a dzsihádista csoport elleni légicsapások során. Lapzártánkkor, szerda éjjel a brit törvényhozók ugyanakkor megszavazták az Iszlám Állam elleni légicsapásokat.
Obama álláspontja nem okozott különösebb meglepetést Európában, az Egyesült Államokban egyre hangosabb azoknak a tábora, akik elégedetlenek azzal, ahogy elnökük a november 13-i párizsi támadásokra reagált. Sokan hiányolták, hogy Obama nem szólalt fel erőteljesen az iszlamisták fenyegetéseivel szemben, akik konkrétan amerikai városok elleni támadásokat is kilátásba helyeztek, és nem is tett semmit, amivel a közvéleményt megnyugtathatta volna.
Kínos pillanatként emlegetik némelyek, hogy órákkal a francia terrorcselekmények előtt épp azt ecsetelte az ABC News-nak, hogy a dzsihádista csoportot sikerült megfékezni. Egyértelmű, hogy nem akar komolyabban változtatni az Iszlám Állammal kapcsolatos politikáján, sőt láthatóan zavarta, amikor a vérengzések után egy sajtótájékoztatón riporterek azt kezdték feszegetni, mennyire működik a stratégiája. Azóta is foggal-körömmel ragaszkodik a szíriai menekültek befogadásához, annak ellenére, hogy az amerikai államok több mint a fele, és a republikánus többségű Kongresszus is ellenzi a lépést a biztonsági kockázatok miatt.
A közvélemény-kutatásokból is látszik, hogy a párizsi terrortámadások óta romlott Obama megítélése. A legtöbb amerikai ugyanis attól tart, a dzsihádisták hamarosan náluk is lecsapnak, hasonlóan, ahogy a francia fővárosban, ezért a terrorizmust tartják a legnagyobb kihívásnak. A Washington Post-ABC News legfrissebb felmérésében a megkérdezettek 50 százaléka negatív véleményének adott hangot az elnök teljesítménye kapcsán. Jelentősen megugrott azok aránya, akik a terrorveszély miatt elégedetlenek Obamával: 31 helyett 43 százalék ítéli el határozottan, ahogy a fenyegetettséget kezeli az elnök. A válaszadók többsége fokozná az Iszlám Állam elleni hadműveleteket: 73 százalék intenzívebb légicsapásokat folytatna, 60 százalékuk pedig szárazföldi erőket is bevetne. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nagyszabású katonai beavatkozást szeretnének, az USA-t inkább az európai és közel-keleti erők támogatójaként képzelik el. Obama hozzáállása egyébként magas labdát ad azoknak a republikánus elnökjelölt-aspiránsoknak, akik sokkal határozottabban szólalnak fel a terrorfenyegetettség kapcsán. Nem meglepő, hogy Donald Trump és Ted Cruz is előnyre tudott szert tenni ebben a kérdésben.
Aszad az egyik akadály
Hollande kampányhadjáratának Európában voltak kézzelfogható eredményei is. Nagy-Britannia és Ciprus légitámaszpontjaik használatát ajánlották fel Párizs számára a szíriai bombázásokhoz. London a légicsapásokhoz is csatlakozhat, amennyiben David Cameron javaslatát a parlament elfogadja. A francia elnöknek sikerült aktívabb szerepvállalást kicsikarnia a németektől Angela Merkellel folytatott tárgyalása során. A héten a német kormány már a Bundestag elé is terjesztette, mivel támogatná az Iszlám Állam ellen harcoló nemzetközi koalíciót.
A javaslat alapján Németország három területen járulna hozzá a dzsihádista csoport elleni hadműveletekhez. A támadások előkészítéseihez, illetve a célpontok feltérképezéséhez műholdas felderítő kapacitásait, valamint Tornado típusú felderítőgépeit ajánlotta fel. Légi utántöltő repülőgépei a szövetséges harci gépeknek nyújtanának logisztikai segítséget.
A német haditengerészet egyik fregattja pedig a Charles de Gaulle francia repülőgép-hordozójának védelmét biztosítaná a Földközi-tengeren. Berlin emellett azzal is segíteni akarja Párizst, hogy több katonát vezényel Maliba, hogy Franciaország onnan is át tudjon csoportosítani alakulatokat a szíriai hadműveletekhez. Ugyanakkor a német kormány javaslata tartalmazza a szerepvállalás korlátait is: a Bundeswehr, vagyis a hadsereg maximum 1200 katonával csatlakozhat a koalícióhoz, és egyelőre 2016 decemberéig kíván hozzájárulni a szíriai légicsapásokban. Németország egyébként eddig is tagja volt a dzsihádisták elleni szövetségnek, de csak az észak-iraki kurd erők kiképzésében és felfegyverzésében vett részt.
Szorosabb együttműködést ígért az Iszlám Állam megfékezésében a francia elnöknek Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök nyilvánvalóvá tette: kész együttműködni Franciaországgal, de az Egyesült Államok vezette koalícióval is a célpontok kiválasztásában, a dzsihádisták tevékenységével kapcsolatos hírszerzési információk megosztásában és a légicsapások egyeztetésében. Elemzők azonban úgy vélik, hogy most még nehezen lehet megítélni, mit is sikerült Hollande-nak Moszkvában elérnie, ez inkább a gyakorlatban fog kiderülni.
A nagykoalíció egyik fő akadálya, hogy nincs egyetértés Bassár el-Aszad jövőjét illetően. Oroszország Iránnal és a libanoni Hezbollah terrorszervezettel a szíriai elnök hatalmon tartásáért küzd. Az USA vezette koalícióban részt vevő Szaúd-Arábia és Katar, valamint Törökország gőzerővel támogatja az Aszad megbuktatásáért harcoló lázadókat. A Nyugat is a szíriai elnök távozásával képzeli el a közel-keleti ország helyzetének a rendeződését. Érdekes fejlemény, hogy ennek ellenére a francia külügyminiszter, majd a német védelmi miniszter arról beszélt a napokban, hogy a szíriai kormányerőknek vannak olyan alakulatai, amelyeket be lehetne vonni az iszlamista szervezet elleni szövetségbe.
A müncheni nemzetközi biztonságpolitikai konferencia (MSC) vezetője, Wolfgang Ischinger ezt azzal magyarázza, hogy az Iszlám Állam legyőzéséhez mindenképp szükség van szárazföldi csapatokra, amit a legtöbb elemző már jó ideje hangoztat. Ischinger szerint – mivel a nyugati országok egyértelműen elzárkóznak attól, hogy katonákat küldjenek harcba, – egyetlen opció jöhet szóba, a szíriai hadsereg. A szakértő úgy véli, tanulni kellene abból a hibából, amit az Egyesült Államok 2003-as iraki hadművelete során elkövetett: hogy valamennyi állami struktúrát, köztük a hadsereget is felszámolta. Mert a politikai újrakezdéshez nélkülözhetetlen a hadsereg és az állami apparátus.
2015. 12. 04. (XIX/49)
