A tanulmány fényében érdekes újragondolni, milyen érdekek fűződhetnek ahhoz, hogy kiderüljön: a magyar vagy orosz alternatív modell működésképtelen – ahogyan azt a budapesti tüntetéshullám vagy a rubel összeomlása most bizonyíthatja.
„A történelem utószava: A populista fenyegetés a liberális demokráciával szemben” címmel jelent meg a World Politics Review decemberi számában Jan-Werner Müller tanulmánya, pont huszonöt évvel azt követően, hogy megszületett az elmúlt évtizedek egyik leghíresebb politikai utópiája, Francis Fukuyama A történelem vége című kötete. Fukuyama érvelése szerint a globális fejlődés szükségszerűen a liberális demokráciák felé billenti el a mérleget, mert egyedül ez a rendszer képes betölteni a szabadsággal és emberi méltósággal kapcsolatos alapvető vágyainkat.
Sokáig úgy tűnt, hogy a trendek – ha döcögve is, de – Fukuyama prognózisa szerint alakulnak. Ellentétben a 20. századi globális ideológiákkal – a kommunizmussal és fasizmussal –, sem a „kínai álom”, sem a Vlagyimir Putyin fémjelezte eurázsiai eszme nem tudott saját régióján kívül követőket toborozni, miközben világszerte számos ország indult el a liberális demokrácia felé vezető úton.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »