A múlt héten készült helyzetfelmérő jelentés szerint a franciaországi börtönlakók mintegy 60 százaléka, azaz körülbelül 40 ezer személy származik muszlim kultúrából, vagy tartozik a muszlim valláshoz. Közülük több százan a radikális iszlám hívei. Az először a Le Figaro című francia napilap címlapján megjelent sokkoló adatok olyan jelenségre derítenek fényt, amelynek nyomán nemzetbiztonsági kérdések merülnek fel – hangsúlyozta a konzervatív párti politikus.
Guillaume Larrivé megállapítása szerint a franciaországi börtönök mára az iszlám radikalizálódás és a terrorizmus iránt fogékony egyének toborzásának jelentős (bár nem az egyetlen) színterévé váltak. Larrivé emellett felhívta a figyelmet egy másik, legalább annyira égető kérdésre: milyen büntetőintézkedéseket kell alkalmazni azzal a több száz dzsihádista személlyel szemben, akik az iraki–szíriai zónában való harc után visszatérnek majd Franciaországba?
Az EMS-3 elnevezésű adminisztrációs hivatal 2003 óta biztosítja a legveszélyesebbnek tartott foglyok megfigyelését, közülük nyolcszázból százötvenen mutattak iszlamista irányultságú magatartást 2012 végén – hozta nyilvánosságra júniusban egy szakszervezeti forrás. Ugyanebben a hónapban próbálta csitítani a kedélyeket Christiane Taubira francia igazságügyi miniszter, mondván: kilencven, éppen börtönbüntetését töltő fogoly áll folyamatos megfigyelés alatt, tekintettel szélsőséges iszlám nézeteikre.
Az augusztus 15-én kihirdetett Taubira-törvény egyébként számos változtatást hozott a büntetőjogi rendelkezések területén, így például a büntetések kiszabásában fontos szemponttá vált az egyéniség figyelembevétele, ami a kormány álláspontja szerint lehetővé teszi a visszaeső bűnözés elkerülését. A törvény egy másik fontos eleme a büntetés utáni társadalmi integrációt elősegítő programok biztosítása a szabadlábra helyezettek vagy próbaidőn lévők számára. Ennek érdekében mintegy 25 százalékkal növelik majd 2017-ig a szférában a tanácsadók létszámát.
Ám Larrivé leszögezi, hogy ennek a politikának az intézkedései nem elősegítik, hanem inkább hátráltatják azt, hogy a büntetés-végrehajtó intézetek biztonságosabbá váljanak. Larrivé különösen azt bírálja a jelenlegi irányvonalban, hogy – a jövő évi költségvetési tervezet alapján – az nem számol azzal a közel ezer francia vagy az országban tartózkodó külföldi állampolgárral, akik csatlakoztak az Irakban és Szíriában zajló „szent háborúhoz”, s akik közül százhúsz visszatért, ötvenhárom pedig már börtönben ül. Ezen kívül arra is emlékeztet a képviselő, hogy a börtönökben mára eltűntek a radikalizálódás külső jelei. Ehelyett feltűnés nélkül – éppen ezért egyre nehezebben észrevehetően – zajlik az újabb hívek toborzása. Ennek a rejtőzködésnek, vagy ha úgy tetszik álcázásnak az elméleti kerete a „Taqyia” (a szó a védekezik igéből származik). A síita jog alapján ugyanis egy muzulmán hívő bizonyos helyzetekben, külső kényszer hatására megtagadhatja vagy elrejtheti a hitét annak érdekében, hogy ne kelljen bárminemű fizikális sérelmet elszenvednie.
A „radikális” problémára radikális választ javasol Larrivé, mely szerint a dzsihádból visszatérő foglyok különleges antiradikalizáló egységekben (USAR) kerülnének elhelyezésre, amelyek fokozott biztonsági feltételek mellett működnének. Így például a közösségi termek, edzőhelyiségek, könyvtárak, sőt még az udvarok is – lényegében az egész létesítmény – lehallgatókészülékekkel lennének felszerelve. Ez a terv azt is magában foglalja tehát, hogy a büntetés-végrehajtó intézményekben dolgozó személyek a bűnügyi rendőrség bizonyos feladatköreinek ellátását biztosítanák, mint például a lehallgatás.
Kérdés, hogy mindez mennyiben könnyítené az egyébként nem túl rózsás helyzetben lévő rendészeti erők dolgát. Egy másik friss beszámoló alapján ugyanis a francia rendőr-
ség és csendőrség egyre nehezebben tudja ellátni feladatait. Ennek két fő forrása a Taubira-reform által szabott újabb intézkedések végrehajtása (vagyis még több feladat elvégzése), valamint a nem megfelelő vagy hiányos technikai felszereltség.
2014. 10. 31. (XVIII/44)
