A dokumentum aláírásának napján, szeptember 5-én, pénteken közös közleményében még így nyilatkozott a Donyecki és Luhanszki „Népköztársaság” minisztertanácsának elnöke, Olekszandr Zaharcsenko és Ihor Plotnyickij: „Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy elérjük a vérontás befejezését, és megelőzzük a humanitárius katasztrófát a délkeleti régiókban”.
Az ukrán vezetés és a szakadárok az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) és Moszkva közvetítésével azért állították össze a 12 pontos megállapodást, hogy a Donbassz lakosságát megmentsék a humanitárius katasztrófától, és hogy felkészülhessenek a télre Ukrajnában. Érdemi megoldás azonban nem született a felkelők és Kijev közötti konfliktusra. Még abban sincs megállapodás, hogy kiket neveznek „törvénytelenül felfegyverzett csoportoknak”, amelyek működésének beszüntetése a megállapodás egyik pontja, ugyanis Kijev részéről a felkelőket értik ez alatt. Ezért a megállapodás is ellentmondásos, hiszen terrorszervezetként kezelt csoportok képviselőivel írták alá az egyezményt. Ugyanakkor a felkelők részéről a Kijev által felfegyverzett és a Nemzeti Gárda soraiba integrált fegyveres önvédelmi alakulatokat tekintik „törvénytelenül felfegyverzett csoportnak”, a kijevi kormányt pedig illegitimnek, ezért nem tartják be a megállapodást.
Az eddig sem volt kétséges, hogy a minszki egyezmény nem hozza el a hosszabb távú rendezést, azzal azonban, hogy szeptember 9-én, Rosztovban tartott sajtótájékoztatóján Gubarev kijelentette, hogy „ez csak egy papírfecni”, sőt nemcsak tűzszünetet nem tartanak, hanem további offenzívát terveznek, nyilvánvalóvá vált, hogy a válság tovább fog mélyülni. Gubarev elmondta: a jövőben Luhanszkon és Donyecken felül Zaporozsje, Dnyepropetrovszk, Harkov, Herszon és Odessza megyéket is el kívánják foglalni, hogy területükön megvalósítsák Novorossziját.
Régen nem Ukrajna föderális átalakítása a felkelőket vezető cél, hanem Novorosszija felszabadítása a nyugati civilizáció befolyása alól. Gubarev így határozta meg az elfoglalásra szánt terület határait: a lakosság nagy része oroszul beszél, nagyjából két másodperc alatt képes meghatározni nemzetiségét, a politikai erői az Oroszországgal kötött unióban látják a jövőjüket, továbbá az Eurázsiai Unióhoz való csatlakozás és az orosz vámunió a távolabbi perspektíva. Gubarev szerint a felkelés eddig elért eredményeit felhasználva folytatni kell a támadást, és a többi terület elfoglalásával egész Novorossziját felszabadítani. A sajtótájékoztatón részt vett az Orosz Föderáció részéről Gubarev eurázsiai vízióját osztó elvtársa, Valerij Korovin, a Társadalmi Kamara képviselője (a Társadalmi Kamara orosz jogintézmény, amely a törvényhozás és a civil szervezetek közötti egyeztető fórum, tagjainak egy részét az elnök delegálja, a másik felét választják). Korovin, a Geopolitikai Kutatások Központjának igazgatója elmondta, hogy Putyin békés rendezésre irányuló terve, amely a minszki megállapodás alapja is lett, nem időszerű, ugyanis azt vagy a nehéztüzérség bevetése előtt, vagy a Luhanszki és Donyecki Népköztársaságnak a Kijevből Donbasszra küldött „náci büntetőhadjárata” felett aratott végső győzelem után kellett volna megvalósítani. Korovin kifejtette, hogy a békés rendezés terve véleménye szerint azoknak a hatalom közelében álló embereknek és oligarcháknak az összeesküvéséből származik, akik az első csecsen hadjáratban a hegyek közé beszorított csecsen lázadók teljes megsemmisítését akadályozták. Korovin felszólalása végén azt a végkövetkeztetést vonta le, hogy a háborút megállítani a jelenlegi köztes állapotában nem szabad. Hasonló konklúziót fogalmazott meg Pavel Gubarev is, aki szerint Novorosszija elfoglalásának „történelmi misszióját” nem szabad félbehagyni, mert így Oroszország közvetlen szomszédja egy olyan ellenséges állam lesz, ahol a választások során már soha többé nem kerül oroszbarát hatalom kormányra.
Haza, szabadság, Putyin
2014. 09. 12. (XVIII/37)
