Ha kívánhatna valaki gyors karriert, talán az Ön példája lenne erre a legjobb. Önkormányzati politikusként kezdte, majd szinte alig melegedett meg a szenátori székben, amikor jött a fordulat, és augusztustól Ön Románia kulturális minisztere és a kormányfő helyettese. Meseszerű sorsa van?
– Nem annyira hirtelen történt, mint ahogy elsőre látszik. Másfél esztendeje ott vagyok Románia parlamentjében mint Bihar megyéből az egyetlen magyar szenátor. Bár a másfél éves parlamenti tevékenység még egyáltalán nem mondható vaskosnak, de nagyon nagy szerencsém, hogy a tizenkét éves önkormányzati tapasztalatomra alapozódhat. Mégis váratlanul történt mindez, mert talán senki sem gondolt arra, hogy a román kormány döntése olyan helyzetbe kényszeríti szövetségi elnökünket, hogy úgy dönt, lemond erről a kormányban betöltött két tisztségről. Az RMDSZ Képviselőtanácsának elnökeként nagyon megtisztelő volt az az egyhangú 28 szavazat, amivel úgy döntöttek, engem jelölnek ennek a két funkciónak az ellátására.
Kelet-Európában ilyen pozícióba egy női politikus ritkán kerül. Mennyire lesz nehéz a román kormányban nőként megállni a helyét?
– Eléggé nehéz, bár a nők parlamenti részvételi aránya valahol 11,7-12 százalék körül mozog. Távolról sem beszélhetünk a nemek fele-fele arányáról a román politikában. Miniszterelnök-helyettesi tisztségben gyakorlatilag sohasem volt még nő. Az én feladatom az lesz, hogy megálljam a helyem és bizonyítsam, hogy igenis megfelelő politikai tapasztalat mellett ezt a feladatot el fogom tudni látni.
Kívülről elég disszonáns az, hogy a román kormányban egy magyar származású kultuszminiszter ül. Ismerve a román identitás és nemzettudat útvesztőit, komoly feladatot vállalt. Feloldható ez az ellentmondás?
– Igen, meggyőződésem szerint sikeresen vihető ez a tárca a kormányban, a meglévő feszültségek ellenére is. Két olyan személyiség volt az elődöm ebben a székben, mint Markó Béla elnök úr, illetve Kelemen Hunor, és ha az ő tevékenységüket elemezzük, magyar nemzetiségű román kultuszminiszterként, akkor igencsak megállták a helyüket, és számos olyan projektet kezdeményeztek, amelyek Románia egész kulturális életét formálták, és komoly elismerést vívtak ki a román közösségtől is. A dolgom pusztán az, hogy ezt a munkát folytassam, az elkezdett projektek zökkenőmentesen haladjanak.
A román sajtó nem éppen toleráns módon kezeli az Ön kinevezését, az egyik cikk azt állítja, hogy románul sem beszél elfogadhatóan. Tudja ezeket a helyzeteket kezelni?
– Egy politikus kénytelen ezeket a helyzeteket kezelni, már csak azt az ön által idézett interjút is, aminek egy eltorzított értelmezése látott napvilágot. Valóban nem tökéletesen és anyanyelvi szinten beszélem a román nyelvet, de azért azt megjegyezném, hogy az egyetemen közgazdaság szakot végeztem román nyelven, így valószínűleg érthető és elfogadható szinten tudok románul kommunikálni. A mai romániai politikai életben egy női politikusban sokkal inkább a külsőségeket, mint a belső képességeit, a tudását, a vezetői készségeit hajlandó a sajtó elemezni. Ez sajnos egy olyan helyzet, amin változtatni nem tudok, de igyekszem.
Ugyan még nem miniszter, de talán segít nekünk értelmezni Tőkés Lászlónak a hétvégén Tusnádon tett kinyilatkoztatását: „Autonómia pedig lészen”. Mit értsen ez alatt a nép, és mit a hivatalos román politika?
– A képviselő úr szavaira az egyik magyarázat talán az, hogy autonómia van vagy létezik már az Európai Unión belül is. Amikor ez a szó elhangzik Erdélyben, mindig szikrázik a levegő, ezért nem érdemes provokációként hangoztatni ezt a kifejezést. Az erdélyi vagy magyar autonómia megvalósíthatóságáról szerintem érdemben csak akkor beszélhetünk, ha van egy állandó, valós és hatékony párbeszéd a román többség és a magyar közösség között. A megvalósítás felé az vezet, ha megtaláljuk azt a közös nevezőt, amin el lehet indulni a román többséggel azon az úton, hogy önrendelkezésről, minél nagyobb önrendelkezésről beszéljünk. Ezt a célt szolgálja annak a párbeszédnek az elindulása, amelyet szeptembertől a Parlamentben és az albizottságokban folytatunk majd. Reményeink szerint a párbeszéd után valamilyen egyeztetésre kerül sor arról, hogyan lehet közös nevezőre jutni az autonómiát érintő törvénykezdeményezési csomagban.
Mi van akkor, ha Victor Ponta ősszel államelnök lesz, és egy új miniszterelnök kerül a kormány é-lére, amelyben Ön a kormányfőhelyettes?
– Ez egyelőre a jövő titka, mert nem tudjuk, hogy ki lesz a miniszterelnök ebben az esetben. Az elmúlt 25 esztendőben az RMDSZ-nek az volt az álláspontja – és a továbbiakban is az lesz –, hogy akkor lehet eredményt elérni, és akkor lehet hatékonyan képviselni a közösséget, ha kormányon vagyunk. Nem azért, mert ez különböző tisztségeket jelent, hanem azért, mert – egyszerű hasonlattal élve – nem mindegy, hogy a pálya széléről bekiabálunk, de labdába nem rúghatunk, vagy bent vagyunk a pályán, és rúghatjuk a labdát. Kapura nem lehet a pályán kívülről rúgni.
2014. 08. 01. (XVIII/31)
