hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Irán nyerte meg a szíriai polgárháborút
A győzelem ára

2014. 05. 26.
Úgy tűnik, Szíriában lezárul a több éve tartó véres polgárháború. Iráni közvetítéssel a még mindig hatalmon levő Bassár el-Aszad újabb fegyverszüneti megállapodást kötött a lázadókkal, felszámolva ezzel az ellenállás utolsó bástyáját is. Külső szemlélő azt gondolhatja, hogy valóban véget ér a százezrek életét követelő, milliókat földönfutóvá tevő véres konfliktus. Szakértők szerint azonban Aszad hiába írt ki június 3-ára új választásokat, egyáltalán nem biztos, hogy hátradőlhet – egyre jobban függ ugyanis azoktól, akik segítették.

A lázadókkal szemben Aszad és a szír hadsereg Homsz városában győzni tudott – a felkelők a köztük tartózkodó nyugati tudósítóknak elmondták, hogy a lázadók az élelem és az alapellátások hiánya miatt voltak kénytelenek feladni utolsó központjukat az ostrommal szemben. Aszad annak ellenére nem engedte eljutni a segélyeket ezekre a területekre, hogy az ENSZ és a nemzetközi közösség előírta, hogy az élelemnek és az ivóvíznek Szíria minden térségébe akadály nélkül el kell jutnia. A hosszan tartó ostromgyűrű azonban meghozta a győzelmet, a lázadók ugyanis már éheztek Homsz óvárosában.
Irán és a libanoni Hezbollah nélkül azonban nem sikerülhetett volna a győzelem, ami egyébként nem akkora arányú, mint amekkora lehetett volna, ha a kapott külföldi támogatást figyelembe vesszük. Oroszország – bár közvetett módon–, valamint a síita szervezetek, az iráni Forradalmi Gárda és a Hezbollah hosszú ideje fegyverekkel, pilóta nélküli drónokkal, és mint utóbb kiderült, folyamatos katonai kiképzéssel, titkosszolgálati adatgyűjtéssel segítették a szíriabeli síita kisebbség, az alaviták szektájához tartozó Aszadot a hatalomban maradni.
Hiába támogatta a lázadókat pénzzel a szunnita Szaúd-Arábia vagy az al-Kaida, a Nyugattól „csak” anyagi segítséget kaptak; azokat a fegyvereket, amelyekkel saját véleményük szerint megnyerhették volna a háborút, hiába várták, míg Aszad számára folyamatosan érkeztek a fegyverszállítmányok Iránból. A nyugati hatalmak, érthető módon, arra hivatkozva nem támogatták fegyverekkel a lázadókat, hogy semmi nem garantálja, hogy ezek nem kerülnek olyan szervezetek kezébe, amelyek ellen éppen ugyanezek a hatalmak a terror elleni harcban küzdenek.
Izraeli források szerint Irán magas szinten támogatta az Aszad-rezsimet, még úgy is, hogy hivatalos álláspontjuk csak „elvi” támogatás volt: külügyminiszterük azt nyilatkozta, nem avatkoznak be a konfliktusba, bár támogatják „szír testvéreiket”. A Jeru­salem Post értesülései szerint azonban az iráni Forradalmi Gárda elit alakulatából, a Kudszból legalább 60-70 vezető beosztású tiszt vett részt a háttérben a szír hadsereg kiképzésében és titkosszolgálati információk gyűjtésében, amivel Aszad egyértelműen fölénybe került a lázadókkal szemben. Mindezek mellett ezrek támogatták Aszadot az iráni Basij félkatonai szervezet önkéntesei közül is, és számos arabul beszélő síita érkezett Irakból is, hogy a lázadók ellen harcoljon.
A BBC szakértője, Jim Muir szerint – aki Bejrútból tudósított a háború ideje alatt – annak is köszönhető a lázadók bukása, hogy nem tudtak egységes frontot képviselni az uralkodó síita rezsimmel szemben. Aszad katonai vezetése azonban végig egységes maradt, nem jöttek létre törésvonalak, amelyek megosztották volna a parancsok végrehajtását. A lázadók viszont sosem voltak igazán egységesek, a száműzetésben lévő vezetőség nem tudott egységet teremteni a sok kis csoport között, amelyek egymással is versengtek az irányító pozícióért. Jelentős konfliktus alakult ki az al-Kaida fiókszervezete, a Dzsabhat al-Nuszra és az ISIS (Iraki és Levantei Iszlám Állam) között, amely radikális cselekményeivel kivívta több más lázadó csoport ellenszenvét, és többen azzal vádolták, hogy az uralkodó rezsim építette be őket a lázadók közé. Szíria északi részén még mindig egymással küzdenek a lázadó egységek a területek fölötti kontrollért.
Aszad garantálta a lázadók számára, hogy békében elvonulhatnak, amennyiben leteszik a fegyvert. E hét kedden hagyták el az utolsó felkelők Homsz óvárosát, viszont nem érzik biztonságban magukat, ugyanis idén egyszer már történt hasonló megállapodás. Akkor az ENSZ kérte, hogy engedjék elvonulni a civileket Homszból, akikkel kapcsolatban Aszad ígéretet tett, hogy szabadon távozhatnak. Ahogy elhagyták a várost, letartóztatták őket, és a mai napig nem kerültek elő, az ENSZ pedig semmit nem tett hollétük kiderítésére. Így a lázadók teljes joggal gondolják, hogy rájuk is ilyen sors vár. Ráadásul Aszad katonái nem egyszer a tűzszüneti megállapodást is figyelmen kívül hagyták, miután a lázadók már letették a fegyvert.
Hatalma megszilárdítása érdekében, bár a helyzet demokratikusnak vagy jogilag tisztának egyáltalán nem nevezhető, Aszad június 3-ára választásokat írt ki.
A régihez azonban akkor sem lehet majd visszatérni, ha Aszad újraválasztatja magát – a háború rombolása ugyanis évtizedekre visszavetette az ország gazdaságát, milliók távoztak Szíriából. Elemzők szerint Aszad azért sem dőlhet hátra annak biztos tudatában, hogy megoldotta a következő húsz évre a problémákat, mert a győzelem ára az Irántól és a Hezbollahtól, illetve közvetve Oroszországtól való egyre erősebb függés. Hosszein Amir-Abdollahian, Irán külügyminiszterhelyettese pedig már úgy nyilatkozott: „Nem az a szándékunk, hogy Bassár el-Aszad egész életére elnök maradjon. Viszont nem támogatjuk azt az ötletet sem, hogy radikális erőket és terrorizmust alkalmazzunk, hogy megdöntsük Aszadot és a szír kormányt.”

Hazatérés

A szíriai lázadók ugyan tűzszü­ne­-tet kötöttek az Aszad-rezsimmel, Európa számára azonban a java csak most következik. Az eddig a lázadók vagy a síita kisebbség oldalán harcoló nyugati állampolgárok – már akik életben maradtak – hazatérnek, többek között Németország­ba, Angliába vagy Franciaországba, ahol már meg is történt az első letartóztatás. A francia rendőr­ség Strasbourgban már egy hónapja figyelt egy csoport fiatalt, akik tavaly decemberben vakációzni indultak, de Törökországból Szíriába mentek egy ismert közvetítő, a 29 éves kelet-franciaországi Mourad Fares segítségével, aki egy szociális hálózaton keresztül több, nyugatról érkezett fiatalt is beszervezett. A férfit Mourad al-Faransi, azaz Mourad, a Francia néven ismerik, és a hatóságok szerint ő kezeli a török–szír tranzitterületet.
Várhatóan Németországnak is szembe kell néznie a problémával, ugyanis tavaly decemberben a hírek mintegy kétezer radikálisról szóltak, akik Németországból Szíriába utaztak, hogy a lázadók oldalán harcoljanak. Angela Merkel akkor kifejezte szilárd ellenállását azzal szemben, hogy bármilyen formában is segítsék a szír lázadókat, most viszont arra kell számítani, hogy a radikális eszmékkel feltankolt fiatalok hazatérnek, és a demokrácia védőszárnyai alatt saját radikális terrorsejteket építenek.
A britek sem fogják olcsón megúszni. A harcok két utolsó áldozata is brit volt, akik ráadásul saját „testvéreik” keze által haltak meg, amikor az ISIS és a Dzsabhat al-Nuszra, az al-Kaida egyik fiókszervezete csapott össze egymással. Velük együtt összesen tizenkét brit halálos áldozatról beszélhetünk, akik közül hármat biztosan saját bajtársaik öltek meg.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!