A közelmúltbeli letartóztatásokhoz vezető nyomozás a nácik bűneinek feltárására létrehozott ludwigsburgi Állami Archívum kutatásai alapján indult meg. A német hatóságok az Archívumtól kapott információk alapján több szövetségi államban folytattak nyomozást, melynek során a múlt héten tizennégy, az egykori auschwitzi haláltáborban szolgálatot teljesítő férfi lakóhelyét is átkutatták.
A stuttgarti, a frankfurti és a dortmundi ügyészség jelenleg összesen kilenc, korábban Auschwitzban szolgálatot teljesítő személy ellen nyomoz. Az eljárás az elején tart, a gyanúsítottak ellen még nem emeltek vádat. Életkorukra való tekintettel már az is csoda, hogy hármuk esetében letartóztatási parancsot adott ki a bíró. Az érintettek nyolcvannyolc és kilencvennégy év közöttiek, valamennyiüket deportáltak meggyilkolásában való közreműködéssel vádolják.
A felelősségre vonás egyik akadálya az elkövetők életkora és esetleges betegségeik, mivel a gyanúsítottaknak beszámítási képességgel kell rendelkezniük. Efraim Zuroff, a Wiesenthal Központ vezetője azonban úgy véli, a bűnözők idős kora nem lehet akadálya egy büntetőeljárásnak, és az elkövetők nem érdemelnek szánalmat.
A vádemeléshez korábban bizonyítani kellett a közvetlen közreműködést; az ukrán Ivan Demjanjuk, a sobibori haláltábor egykori őrének elhíresült ügye azonban változást hozott ebben. Számos egykori elkövető ugyanis azért maradt büntetlen, mert a szövetségi bíróság 1969-ben megállapította, hogy az őrök gyilkosságért való elítéléséhez be kell bizonyítani az egyéni bűnösséget is. Ez több alkalommal nem volt lehetséges. Demjanjuk esetében azonban a ludwigsburgi központ újradefiniálta a koncentrációs táborokban elkövetett gyilkosságokban való közreműködés fogalmát. (Az utókor ítélete. Hetek, 2013. 04. 12.) Ezt később elfogadta a Müncheni Tartományi Bíróság is, lehetővé téve számos ügy újragondolását. A központ szerint mindenki perelhető, aki egy koncentrációs táborban hozzájárult a halálgyár működéséhez. Ennek során mindegy, hogy közvetlenül tette ezt a gázkamráknál való felügyelői munkakörben, vagy közvetetten, mert például szakács volt.
Bár egyre többen vannak, akik szerint az elkövetőket ennyi év után békén kellene hagyni, jogilag a büntető törvénykönyv nem húz felső korhatárt a büntethetőség szempontjából – másrészt az emberölés bűne nem évül el. Az erkölcsi oldalt Andreas Brendel, a dortmundi ügyészség nemzetiszocialista bűncselekmények felderítése központi irodájának vezetője fogalmazta meg a Der Spiegel magazin számára: „Tartozunk az áldozatok hozzátartozóinak és az áldozatoknak annyival, hogy eljárunk az ügyekben. Ez számomra nem kérdés. Teljesen mindegy, hogy a gyanúsított huszonöt vagy kilencvenkét éves.”
Az Állami Archívum vezetője, Kurt Schrimm is hasonló véleményen van: „Csak azért, mert korábban nem volt rá lehetőségünk, most tekintsünk el a büntetőeljárástól?” Egy példát is említett, amelyben a döntő bizonyíték az Auschwitzba deportálandó transzportok listája volt: „Ezen hat hónapos csecsemők és kilencvenöt éves aggastyánok is szerepeltek. Az elkövetők akkoriban nem éreztek semmiféle szánalmat, ezért fel lehet tenni a kérdést, hogy ma megérdemlik-e azt.”
Bojkott helyett együttműködés
2014. 02. 28. (XVIII/9)
