Nelson Mandela 1942-ben vetette bele magát a feketék jogaiért küzdő mozgalomba: ekkor kezdett az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) rendezvényeire járni, ahol egyre több szerepet vállalt. A színes bőrűek helyzete mind rosszabbra fordult, 1948-ban pedig Daniel Malan, aki a Nacionalista Párt színeiben megnyerte a kizárólag fehérek számára kiírt választásokat, bevezette azt a kegyetlen rendszert, amely az „apartheid” néven vált hírhedtté. Az ANC ekkor többnyire békés megmozdulásokkal próbált tiltakozni az elnyomók ellen, a hatóságok viszont brutálisan léptek fel a tüntetőkkel szemben: többször közéjük lőttek, aminek során nőket és gyerekeket is megöltek.
Az eredménytelenséget megelégelve az ANC taktikát váltott, és Mandela is kész volt feladni korábbi pacifista nézeteit. A szervezet felállította az Um - khonto we Sizwe (A Nemzet Tüze) nevű katonai alakulatot. Mandela feladata a hadsereg megszervezése lett, amivel az illegalitás évei következtek számára. Gerilla- és szabotázsakciók kiötlésével töltötte az idejét, majd külföldre utazott, ahol támogatókat keresett erőszakos küzdelmükhöz, valamint katonai képzéseken vett részt.
A valójában terrorcsoportként működő katonai alakulat többek között a szovjetektől kapott tanácsokat és anyagi támogatást, de mellettük állt a Fidel Castro vezette Kuba is. Havanna az 1960-as években katonai szállítmányokkal látta el az ANC-t, az 1970-es és 80-as években pedig több ezer katonát küldött az angolai harcokba, ami szintén hozzájárult a dél-afrikai kormány meggyengüléséhez.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »