Úgy tűnik, hogy a Szíriába áramló nyugat-európai polgárok száma sokkal gyorsabban növekszik, mint a többi nációból, Jemenből, Afganisztánból, Szomáliából vagy Irakból érkező iszlamistáké. Ennek oka a szakértők szerint elsősorban az, hogy az Európa irányából érkezők Törökországon keresztül sokkal gyorsabban és könnyebben bejutnak Szíriába, ugyanis a törökországi beutazáshoz a legtöbb európai ország polgárainak csak egy személyi igazolványra van szükségük, vízumra vagy útlevélre nem.
Idén augusztusra már hatezerre teszik azoknak a külföldieknek a számát, akik a lázadók vagy Aszad oldalán harcolnak a térségben.
A dzsihádisták, ahogy arról már korábban beszámoltunk (Kizárnák Európából a Szíriában harcoló iszlamistákat, Hetek, 2013.május 24.), újfajta propagandaeszközökkel toboroznak Nyugat-Európában: Németországban németül hangzik el a szent háborúra hívás, Belgiumban a terrorszervezetek helyi irodái toborozzák a „szent ügyért harcolókat.” A rendőrség főként a Sharia4Belgium (Saríját Belgiumba) szervezetre koncentrál, amelynek kapcsán már áprilisban bizonyítást nyert, hogy kapcsolatban állnak a toborzó hálózatokkal, és legalább 33 tagjuk volt úton Szíria felé, vagy már harcolt a lázadók oldalán. A belgák felállítottak egy akciócsoportot is, amelynek feladata, hogy „akció-tervet készítsen a megelőzésre – proaktív, megelőző vagy elfojtó intézkedésekkel – a felforgató, rasszista, anarchista vagy szélsőséges ideológiák terjesztése ellen.”
Az európai titkosszolgálatok szorosan együttműködnek a törökökkel, akik bizonyos esetekben vissza is fordítják a gyanús külföldieket, a legtöbbször viszont nem sikerül megakadályozni, hogy a beutazók a zöld határon át gyalogosan Szíriába jussanak. Ezek az európai származású dzsihádisták azért igen veszélyesek, mert könnyedén mozognak az európai közlekedési útvonalakon, és nem is úgy néznek ki, mint egy tipikus iszlám harcos. Az amerikai Foreign Policy munkatársa Szíriában készített interjút egy ilyen szőke, kék szemű iszlamistával, aki az al-Kaida oldalán „segíti a mudzsahedineket Bassár ellen.”
Az európai országok így kénytelenek mélyebben foglalkozni ezzel a kérdéssel. A hollandok kiemelt nemzetbiztonsági kockázatnak is minősítették, amiről júliusban a Nemzetbiztonsági és Terrorelhárítási Koordinátor nyilatkozatot adott ki. A szakértő szerint „habár nem mindenki jelent potenciális veszélyt, aki egy dzsihádista konfliktus területéről tér vissza, mégis hangsúlyoznunk kell, hogy ezek az emberek nemcsak radikális ideológiákkal telve térnek vissza; súlyos lelki sérüléseket is szenvednek, és készek akár erőszakot is alkalmazni.”
A kérdésben nyilatkozó más szakértők, köztük Manuel Valls francia belügyminiszter szerint a térségbe utazók „marginalizált fiatalkorúak, gyakran olyan emberek, akik már ez előtt is bűnözők voltak.” Ezt a vélekedést látszik alátámasztani az Írországból a térségbe érkező fiatalkorúak száma is. Az egyik áldozat például egy tizenhat éves iskolás fiú, akinek a halála után az ír mecsetekben az imámok igyekeznek elbátortalanítani a fiatalokat a szíriai szent háborútól. Legalábbis ezt állítja Ali Selim, az Ír Iszlám Kulturális Központ egyik vezetője, aki egy vele készített interjúban elmondta: „Tisztában vagyunk azzal, hogy ha küldenénk őket, hogy vegyenek részt ebben a harcban, lényegében a biztos halálba küldenénk őket.”
A szakértők attól tartanak, hogy ha Szíriában véget ér a konfliktus, ezeknek az európai radikálisoknak megváltozik a fókuszpontjuk. Shiraz Maher, a londoni King’s College radikalizálódást kutató központjának vezető munkatársa szerint „nem minden Szíriából visszatérő külföldi harcos jelent azonnali veszélyt, ebben az értelemben ők nem olyanok, mint a bostoni merénylők. Ez sokkal inkább hosszú távú kérdés, egy sokkal lassabban változó fenyegetés.” Ezek a radikálisok ugyanis az ideológia miatt, amelyet magukévá tettek, könnyen elidegeníthetők a nyugati társadalmaktól, sőt, akár ellene is fordulhatnak.
2013. 08. 16. (XVII/33)
