A brit parlament Fegyvereladásokat Ellenőrző Bizottságának múlt héten kiadott jelentése szerint a brit kormány rugalmasan és pragmatikusan kezeli a fegyvereladások kérdését, hiszen nemcsak olyan államoknak ad el fegyvereket, amelyek ezt saját népük ellen használhatják, hanem olyanoknak is, amelyek nyíltan ellenségesek Nagy-Britanniával vagy szövetségeseivel szemben.
Ennek legkiemelkedőbb példája Argentína, amellyel pontosan harminc évvel ezelőtt Nagy-Britannia hadban állt a Falkland-szigetek elfoglalása miatt. A Falkland- szigetek Argentínához csatolásával kapcsolatban az argentin külügyminiszter idén áprilisban azt nyilatkozta: „Nem hinném, hogy ehhez húsz évre lenne szükség.” Mindezek fényében a bizottság azt javasolta a kormánynak, hogy vizsgálja felül azt az ötvenhét fennálló szerződést, amelyeknek keretében Argentína mintegy hétmillió font értékben vásárol titkosítási technológiát és szoftvereket brit cégektől.
Nem ez az egyetlen meglepő elem a bizottság jelentésében, amelyből kiderül, hogy bár kis összegben, de a brit kormány három olyan engedélyt adott ki, amelyeknek keretében Szíriának adnak el hadászati eszközöket, többek között víz alatti lehallgató készülékeket, illetve négykerék-meghajtású katonai járműveket. Ez különösen annak fényében meglepő, hogy a kormány a lázadók felfegyverzését tervezi.
Szírián kívül más ellenséges rezsimek számára is engedélyezett fegyvereladásokat a brit kormány. Irán esetében a kormány több mint hatvan engedélyt adott ki, amelyek keretében az iszlám köztársaság mintegy nyolcszáz millió font értékben vásárol titkosítási technológiát és szoftvereket Nagy-Britanniából. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon a vásárolt titkosítási technológiát Irán a britek által is sokat bírált nukleáris programjában is alkalmazza-e.
A bizottság egy másik kategória szerint is osztályozta a kiadott fegyvereladási engedélyeket. E szerint a kormány számos olyan országba is engedélyezte a fegyverexportot, amelyek finoman szólva nem nagyon elkötelezettek az emberi jogok mellett. Sir John Stanley, a bizottság vezetője (képünkön), egyben korábbi védelmi miniszter élesen bírálta a kormányt, hogy Srí Lankának annak ellenére adtak el hatszáz gépfegyvert, hogy az országban tapasztalható jogsértések nyilvánvalóak. Hasonló mértékű – közel nyolcmillió font értékű – üzletet bonyolítanak le brit cégek Üzbegisztánnal is, amely az Egyesült Államok Külügyminisztériuma és az Európa Tanács besorolása szerint is elnyomó állam, ahol az emberi jogok korlátozottan érvényesülnek.
Minderről azonban, úgy tűnik, a brit kormány mindezidáig nem értesült. Mi mással lenne magyarázható különben az, hogy saját elveivel ellentétes politikát folytasson? A kormányzat fegyvereladásokra vonatkozó rendelkezése ugyanis úgy szól, hogy: „Nem adunk ki engedélyt olyan esetekben, ahol fennáll a veszélye, hogy a tervezett export regionális konfliktust vált ki vagy nyújt el, illetve a lakosság elnyomására használható.” Srí Lankán és Üzbegisztánban viszont fennáll a veszély, hogy a megvásárolt fegyvereket a kormányzat saját lakossága elnyomására használja fel – de nem különb a helyzet Türkmenisztán, Szudán vagy Szomália esetében sem, ahova szintén több millió font értékben szállítanak fegyvereket a brit cégek.
A legtöbb, mintegy ezer engedélyt a Kínába irányuló export esetében adta ki a kormány, ahová kommunikációs eszközöket, titkosítási technológiát, éjjellátó készülékeket szállítanak mintegy másfél milliárd font értékben. Ebben az esetben a bizottság arra kérte fel a kormányzatot, hogy ellenőrizze, vajon a fegyvereladások megfelelnek-e az Európai Unió rendelkezéseinek, illetve itt is arra figyelmeztetett, hogy a kormánynak felül kell vizsgálnia, hogy az eladott fegyvereket nem használják-e a lakosság elnyomására.
2013. 07. 26. (XVII/30)
