A csapássorozat 2011. október 25-én délután kezdődött, amikor a néhány óra leforgása alatt lehullott 580 mm eső miatt több települést elöntött a víz és a sár Toszkána és Liguria határán. A világörökség részének nyilvánított Cinque Terre két faluján (Vernazza és Monterosso al Mare) a tengerbe hömpölygő hatalmas víz- és hordalékmennyiség zúdult keresztül, és magával vitt mindent, ami az útjába került.
Az árvíz vernazzai áldozatai közül az egyik a kisváros életében aktív szerepet játszó, mindig jókedvű, mosolygós 50 éves trafikos: Sauro Picconcelli, aki a tragédia napján is a szuveníreket árusító kis üzletében tartózkodott. A vízszint szemmel látható emelkedésekor az emberek üvöltve biztatták, hogy merítsen bátorságot, és jöjjön elő boltjából, de ő hezitált. Végül egy ajtót fogott meg, hogy azzal tartson ellent az ömlő sárnak, de elnyelték a szürke hullámok. Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök aranymedállal tüntette ki a Cinque Terrét sújtó áradás egy másik áldozatát, Sandro Usai önkéntest, akit Monterossóban az ömlő sár temetett el, miközben két turistának segített.
Az október 25-ei árvíz eddig hivatalosan 10 áldozatot követelt, és 3 eltűntet tartanak nyilván. Franciaországban viszont 3 holttestet dobott partra a tenger, melyek azonosítása folyamatban van. Az október 25-ei események miatt a tartomány közútjainak 43 százaléka járhatatlanná vált, és mintegy 1200 ember kényszerült elhagyni az otthonát.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »