Több mint 1500 résztvevővel a tavalyinál is nagyobb flottilla ígéretével kampányoltak a szervezők. A látványos akciót azonban többször elhalasztották, ez pedig nem tett jót a hajóhadnak: a feszülten várakozó média, valamint az akcióban részt vevő politikusok, aktivisták napról napra fogyatkoztak. Július elején már csak a kemény mag, mintegy 300 mindenre elszánt szimpatizáns maradt a görög kikötőkben veszteglő hajókon. Ők sem kerülték el a fiaskót: mire elhangzott volna a „horgonyt fel" parancs, Jeórjiosz Papandreu görög kormányfő utasította a hatóságokat, hogy egyetlenegy Gázába tartó vízi járművet se engedjenek kihajózni a mólókból.
Athén azonban nemcsak pofont oszt, hanem egy konstruktív tervvel is előrukkolt: felajánlotta, hogy az ellenőrzött útvonalon eljuttatná a palesztinai araboknak szánt segélyt. Felvetése összhangban van a közel-keleti közvetítő kvartett - az Egyesült Államok, az ENSZ, az Európai Unió, valamint Oroszország - legutóbbi állásfoglalásával. Utóbbiak arra sürgették az érintett feleket, hogy az elismert szárazföldi átkelőhelyeken keresztül juttassák el segélyszállítmányaikat a Gázai övezetbe, hogy a konténerek ellenőrizhetők legyenek. A kvartett arra is felszólította a kormányokat, hogy igyekezzenek elejét venni újabb flottillák szerveződésének.
Az aktivisták vezetői azonban „hadüzenetként" értékelték a javaslatot. Lehetséges, hogy az bőszítette fel a „palesztinbarát" szervezőket, hogy a görög kormányfő felhívta Mahmúd Abbászt, a Palesztin Hatóság elnökét, akinek szintén felvázolta az athéni javaslatot. A flottilla tagjai szerint a görög ajánlat Papandreu és Abbász egyeztetése eredményeként született meg, ezért a Fatah-vezetőt sem kímélték: azt állítják, hogy a Palesztin Hatóság elnöke „hátba szúrta őket". A szervezők azt állítják, a palesztin vezető már 2008-ban kijelentette, hogy „a blokád áttörésére tett kísérletek egy »nevetséges játszma« részét képezik".