Az állandó tüntetések Athénban a Szintagma téren azt mutatják, hogy a görög emberek úgy érzik: a politikai rendszer által egyre jogfosztottabbak, és a megszorítások csak fokozhatják a távolságot a kormány és a lakosság között, ami már „robbanásveszélyes" szintre juthat. A hitelek mellett az egész lakosságot sújtó újabb megszorításokat is bevezettek, és ez váltotta ki az újabb tüntetéseket. A görög kormány rendkívül népszerűtlen adóemelésekkel, elbocsátásokkal, a kikötők, repterek és stratégiai ágazatok privatizációjával próbálja lefaragni kiadásait. Az egyik transzparens felirata sokatmondó: „Nem tartozunk, nem adunk el semmit, és nem fizetünk".
A szakszervezetek már 48 órás sztrájkkal fenyegetnek, ezzel is nagyobb nyomást gyakorolva a kormányra, hogy minél előbb találja meg a módját annak, hogy az újrakezdés elinduljon.
A csalódott görögök többsége a gazdaság összeomlásáért a „semmirekellő, korrupt és hozzá nem értő" politikusokat okolja, akik megadóztatják a szegényeket és a középosztályt, ezenkívül megszorító intézkedéseket hoznak, míg a gazdagok külföldi bankszámlákon tarthatják a vagyonukat. Szerintük a kialakult helyzet legalább annyira a korrupt és alkalmatlan görög politikusok hibája, mint a spekulánsoké: harminc éve hibát hibára halmoz a politikai vezetés. Meghamisítják a statisztikákat, késleltetik a fizetéseket, teljesen ellenőrizetlenül kötnek üzleteket a bankokkal, és semmilyen törvény vagy hatóság előtt nem vállalnak felelősséget. „Az emberek már most is túl sokat dolgoznak, nem kérhetnek tőlük többet. Nyolcórás munkanap? Az nekünk már csak jó vicc! A barátaim 10-12 órákat dolgoznak egy nap havi 500-700 euróért, miközben egy kisebb albérlet rezsivel együtt több mint 500 euró" - válaszolta egyikük.
2011. 06. 24. (XV/25)
