Az ír referendumon a tavalyinál nagyobb részvétel mellett az igenek meggyőző, 67 százalékos többséggel arattak győzelmet. Várható volt az eredmény, a fogadóirodákban nem sok esélyt adtak a nemnek. Hogy mi az oka az írek pálfordulásának? Elsősorban a gazdasági válság döbbentette rá Írországot arra, hogy a négymilliós szigetország sokkal inkább függ az uniótól, mint fordítva. Ráadásul az első népszavazás kudarca miatt az EU a tenyerén hordozta az íreket. Az ír kormány szinte minden kérése teljesült, csakhogy újabb népszavazás legyen a Lisszaboni Szerződés ügyében.
Brüsszel szempontjából még fontosabb a megállapodás. Az EU ugyan gazdasági óriás, de politikai törpe a világszínpadon, amíg az Európai Unió Tanácsának elnökei félévente váltják egymást. Ráadásul a bővítés után az új és a régi tagországok állam- és kormányfői eltérő színvonalon képviselik az uniót.
Ezért választanának a Lisszaboni Szerződés alapján egy elnököt a Tanács élére, aki a féléves ciklusok helyett két és fél évig vezetné az uniót, valamint az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjeként egy kvázi külügyminisztert. Jelenleg Tony Blair brit exminiszterelnök a legesélyesebb az elnöki pozícióra. A The Times szerint Nicolas Sarkozy francia elnök már döntött Blair támogatásáról, és Angela Merkel német kancellárasszony aggályai is enyhültek.
2009. 10. 09. (XIII/41)
