Világszerte nő az élelmiszerek iránti kereslet, míg a kínálat folyamatosan
csökken
Az utóbbi hónapokban nemcsak mi, magyarok, hanem az egész világ döbbenten
figyeli a fogyasztói termékek – elsősorban az energia és az élelmiszerek –
árának riasztó növekedését. Februárban az eurózóna országaiban az infláció üteme
éves szinten számolva 3,3 százalék volt. Ez ugyan jóval kisebb mértékű, mint más
– elsősorban a fejlődő – országokban, de így is csaknem a másfélszerese a
korábban vártnak.
Oroszországban viszont az infláció üteme tavaly 12,7 százalékot ért el, és az
idei év első két hónapjában – nem éves szinten számolva – 3,5 százalékos volt.
Kínában a múlt évben 8,7 százalékkal emelkedett az árszint. Szakértők jó esetben
is csak 2009 első felében számítanak az infláció ütemének némi csökkenésére.
Ulrich Leuchtman, a frankfurti Commerzbank elemzője szerint Romániában,
Lengyelországban és a balti államokban pedig még akkor sem nagyon.
Világszerte aggasztóan emelkedik az élelmiszerek ára. A FAO-nak (az ENSZ
Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének) az adatai szerint az élelmiszerek ára
átlagosan 23 százalékkal emelkedett tavaly az egy évvel korábbihoz képest. Ezen
belül a búza 42 százalékkal, a növényi olajok 50, a tejtermékek szintén 50
százalékkal drágultak a múlt évben. Az okok között az első helyen a tavaly
csaknem valamennyi országot sújtó katasztrofális időjárási körülményeket
(szárazság, árvizek) és az azok nyomán bekövetkezett rossz termést említik. Az
élelmiszertartalékok harminc éve a legalacsonyabb szintre estek vissza. Ez ma
mindössze 53 nap, szemben a tavalyi 169 nappal.
Különösen szomorú, hogy a szakértők szerint az idei terméskilátások sem
túlságosan biztatóak. Az ENSZ világélelmezési programjának vezetője, Josette
Sheeran az Európai Parlament ülésén arról számolt be, hogy az elsősorban a
kínálat csökkenése miatt megemelkedett árak miatt az idén a korábbinál 244
millió euróval többre lesz szükség a szegény országok élelmiszerrel való
segélyezésére. Pedig az ottani általános drágulás, a lakosság növekvő
ellátatlansága miatt ennél is sokkal nagyobb mértékben kellene ezeket az
országokat élelemmel támogatni. Több afrikai országban, köztük Burkina Fasóban,
Marokkóban, Szenegálban, Kamerunban máris éhséglázadások robbantak ki. Az
említett segélyezési programra azonban nemcsak az élelmiszer-, hanem az
üzemanyagárak emelkedése miatt is többet kell az idén fordítani, hiszen a
termékeket el is kell juttatni a célterületekre. Ez a plusz 244 millió eurót
további 81 millió euróval fejeli meg.
A gondokat azonban nem csak a tavalyi-idei terméskiesés okozza. Nyilvánvaló,
hogy a globális gazdasági növekedés felgyorsulása – elsősorban Kínában és
Indiában – növeli és a jövőben még gyorsabban fogja növelni a keresletet.
Kínában például, ahol a világ lakosságának mintegy ötöde él, alig több mint két
évtized alatt az egy főre jutó átlagos húsfogyasztás a két és félszeresére nőtt,
vagyis az emberek – képletesen szólva – kezdenek áttérni a pálcikáról a kanálra.
A hústermékek ára ugyanakkor jelentős mértékben függ a takarmány, a gabona
árától, ami viszont szintén gyorsan emelkedik. Egyrészt a termőföldek
műveléséhez, a termékek szállításához szükséges gépeket hajtó üzemanyag árának
növekedése, másrészt a mezőgazdasági termékek bioüzemanyaggá való átalakítása
következtében.
Itt tulajdonképpen a 22-es csapdájával állunk szemben. Emelkedik a kőolaj
világpiaci ára, ugyancsak a növekvő (részben kínai, indiai) kereslet, az iraki
és venezuelai instabil helyzet, de nem kis részben a spekuláció következtében,
tehát mind inkább kifizetődő a kőolajtermékeket bioüzemanyaggal kiváltani. Ha
viszont a kukoricából etanolt gyártanak, kevesebb marad belőle élelmezésre,
takarmányozásra. Márpedig most pontosan ez történik. A fejlett gazdasági
országokat tömörítő szervezet, az OECD és a FAO közös jelentése szerint az
üzemanyaggyártásra használt kukorica mennyisége világszerte alig nyolc év alatt
a kétszeresére fog nőni. A teljes világtermés egyharmada már autókat,
mozdonyokat, repülőgépeket fog hajtani. Ennél is sokkal magasabb ez az arány az
Európai Unióban, ahol 2016-ig az üzemanyaggyártásra felhasznált búza mennyisége
a tizenkétszeresére nő. Az üzemanyag ára ettől aligha csökken, viszont az
élelmiszereké – ha a jelenleginél talán valamivel lassabb ütemben is, de –
tovább emelkedik. Enni pedig muszáj, tehát az infláció aligha lesz megfékezhető,
viszont a lakosság mind többet lesz kénytelen élelmezésre és mind kevesebbet
egyéb szükségleteinek kielégítésére fordítani.
Az élelmiszerárak elszabadulását egyesek a régi rutinból (korábban a
tervutasításos rendszerekben szokásos módon) árbefagyasztással, az „árdrágítók”
megbüntetésével véli megakadályozhatónak. Csakhogy ma már ez Oroszországban,
Kínában sem járható út. A közelmúltban tartott parlamenti, majd elnökválasztás
előtt – a közhangulat romlását megakadályozandó – a Kreml szerette volna
maximálni az élelmiszerárakat, de ez nem járt sikerrel. Az orosz
Gazdaságfejlesztési Minisztérium csinovnyikjai a minap álltak elő „A
kereskedelmi tevékenység állami szabályozásának alapjairól” nevet viselő
tervezettel, amelynek értelmében korlátoznák az alapvető élelmiszerek – a
kenyér, a tej és tejtermékek, az étolaj, a marha- és sertéshús, a baromfi, a
tojás, a só, a cukor és a tea – árát. Fölöttébb kétséges azonban, hogy a
tervezet egyáltalán a parlament elé kerül-e. Ha ugyanis elfogadnák – ezt a múlt
szovjet tapasztalatai meggyőzően bizonyítják –, az említett termékek eltűnnének
az üzletekből, és megjelennének, de még drágábban, a feketepiacon.
Az egész világot – igaz, nem egyforma mértékben – sújtó inflációnak, elsősorban
az egymást is befolyásoló élelmiszer- és üzemanyagárak emelkedésének
megfékezésére egyelőre csak halvány elgondolások léteznek. Biztos recept nincs,
és félő, hogy nem is lesz.
2008. 04. 04. (XII/14)
