E sorok írójának bőven van oka a Lovag győzelméért izgulni, Berlusconi
ugyanis kijelentette, hogy ha nem ő nyeri a választásokat, visszavonul, de akkor
az olasz és külföldi újságíróknak nem lesz többé kiről írniuk, s így
munkanélkülivé válnak. Úgy tűnik, Olaszország leggazdagabb embere addig is
minden tőle telhetőt megtesz, hogy a tudósítóknak kenyeret adjon: szinte napról
napra hangzatosabban bókol önnön nagyságának, vagy bombasztikus és
megbotránkoztató kijelentéseivel élénkíti az általa unalmasnak tartott kampányt.
Egyebek mellett „Olaszország francia gyarmatosításával” riogatott arra az
esetre, ha a baloldal győzne a választásokon, miután Romano Prodi kormánya
támogatja, hogy az Air France-KLM megvásárolja az Alitalia légitársaságot. Majd
az egyik televíziós műsorban egy fiatal, diplomás nő anyagi problémáira annyit
válaszolt: „Fogjon egy gazdag férjet. A mai gazdasági helyzetben egy képzett nő
másképp nem boldogulhat.” Egy gazdák előtt tartott kampányrendezvényen pedig
rosszullétet színlelt, miután lenyelt egy falat mozzarellát: a tréfával a
Nápolyhoz közeli tejgyárakban talált nagy mennyiségű, dioxinnal szennyezett
mozzarella körüli botrányon élcelődött (képünkön). Majd a showman-politikus
segítséget kért, hogy az asztalról eltávolíthasson egy tekintélyes méretű
mortadellát: miután a mortadella Romano Prodi gúnyneve, Berlusconi hívei persze
azonnal vették a lapot (a Prodi-kormány bukásához vezető januári bizalmi
szavazás után a parlamenti ülésterem asztalain is előkerült a szeletelt
mortadella, amit az ellenzéki szenátorok pezsgővel öblítettek le). A jobboldal
vezére végül latintudásával hencegett – talán az egyetlen kvalitásával, amiről
eddig nem tudtunk –; mint mondta, a latint olyan kiválóan beszéli, hogy „akár
Julius Caesarral is együtt ebédelhetne”.
A közvélemény-kutatások egyértelműen Silvio Berlusconi győzelmét jósolják, aki
a biztos szavazók körében mintegy tíz ponttal vezet ellenfele, Róma korábbi
polgármestere, Walter Veltroni előtt. Nem is véletlen, hogy a 71 éves politikus
nyilatkozataiból a biztos győzelem tudata sugárzik. Jóllehet „a történelembe már
eddig is beírta a nevét”, biztosította az őt „pótolhatatlannak tekintő”
politikai táborát, kész „viselni a keresztet”, és irányítani az újonnan
létrejövő kormányt. „Nem elég a győzelem, jelentős többséggel akarok
miniszterelnök lenni” – tette hozzá, immár abban a biztos tudatban, hogy a
jogászok sem fogják megzavarni a kormányváltásban: időközben ugyanis a
választások utánra halasztották a perét, amelyen többek között adócsalással is
vádolják.
A választások formális lebonyolítása egyébként eddig is rendkívül
ellentmondásosra sikerült. Egy kereszténydemokrata minipárt például, amelyet
kezdetben kizártak a választásokból, utóbb a bíróságon bizonyította, hogy
jogosult a részvételre. Egy ideig úgy tűnt, emiatt elhalasztják a voksolást, ám
Giuseppe Pizza pártvezér végül elállt ebbéli követelésétől, és már csak ahhoz
ragaszkodik, hogy logója felkerüljön a szavazócédulákra: úgy hírlik, hogy a
nagyvonalú gesztusért cserébe Pizzát legalább egy államtitkári szék várja majd a
következő kormányban, legyen az akár bal-, akár jobboldali.
Persze az sem biztos, hogy a 35 millió, napilap nagyságú szavazócédulát pár nap
alatt sikerül újranyomtatni. A jobboldal ugyanis kifogásolta, hogy a közös
listát állító pártok logóit szorosan egymás mellé nyomtatták, viszont a
polgárnak csak egyiküket szabad beikszelnie; ha véletlen a két logót tartalmazó
kocka egészére rajzol keresztet, a szavazata érvénytelennek számít. Az érintett
pártok láthatóan attól tartanak, hogy átlagos szavazójukon kifognak az efféle
fejtörők: Umberto Bossi, az Északi Liga vezetője például egyenesen azzal
fenyegetőzött, hogy akár „fegyvert is ragadhatnának” a voksolást ellehetetlenítő
„római gazfickók” ellen.
2008. 04. 11. (XII/15)
