Fabio Mini olasz tábornoknak nin-csenek illúziói. Mini szerint Koszovó
függetlensége nem az átlagembereknek – akik annyira nem hisznek már a
függetlenségben, hogy a választásokon csak 45 százalékuk szavazott –, hanem „a
klánoknak kell, akiknek szükségük van egy helyre, ahol új bankokat lehet nyitni.
Egy szabadkikötőre a keletről érkező pénzeknek, mert Monte Carlo, Ciprus,
Madeira már nem megbízhatóak
.” – írta a Corriere Della Sera című lapban a
tábornok, aki 2002 októbere és 2003 októbere között a NATO-erők parancsnoka volt
Koszovóban.
A demokratikus intézmények csak papíron léteznek az új államban. A gazdaság
stagnál, mert nincs semmiféle termelő tevékenység. A munkanélküliség 57 százalék
körüli, de a 25 év alattiak körében inkább 70 – és a lakosság fele 25 év alatti.
Ezen csak nagyarányú befektetésekkel lehetne változtatni, de a befektetőket
elriasztja a jogbizonytalanság, a közbiztonság hiánya és a korrupció. Nem
működnek a közszolgáltatások – nyolc év alatt nem sikerült elérni, hogy
folyamatos legyen az áramszolgáltatás, és rendszeresen elszállítsák a szemetet
(egy helyi vicc szerint Koszovóban csak két szeméttelep van: az út jobb oldala
és az út bal oldala). Közbiztonság gyakorlatilag nem létezik – annak ellenére,
hogy a rendőrök lakossághoz viszonyított aránya egész Európában itt a
legmagasabb. Az igazságszolgáltatás csak annak szolgáltat igazságot, akinek mély
zsebe és jó bűnszervezeti kapcsolatai vannak. Rendőrök, pénzügyőrök, bírák
gyorsan a célponttá válnak, ha egy befolyásosabb gengsztert mernek zaklatni.
A negatív indexek szempontjából viszont Koszovó a csúcson van. A korrupció fő
haszonhúzói a nemzetközi bürokraták. Az etnikai és vallási tisztogatás, ha még
nem is valósult meg tökéletesen, jó úton halad: a jugoszláv fegyveres erők
visszavonulása után negyedmillió szerbet, cigányt, goranit és nem-muszlim albánt
üldöztek el (gyakran a KFOR közreműködésével). A függetlenségi mozgalmat
eredetileg nagyrészt az európai és amerikai albán bűnszervezetek finanszírozták,
és ez a kapcsolat a mai napig fennmaradt, mert előnyös mind a bűnszervezetek,
mind a politikai karriert választó felkelők számára. A titkosszolgálatok és
rendvédelmi szervek bizalmas jelentései a Koszovót irányító új politikai elit
valamennyi tagját kapcsolatba hozzák a szervezett bűnözéssel. Ma Koszovó az
európai kábítószer-kereskedelem egyik fő elosztó központja és tranzit-útvonala:
az Interpol óvatos becslése szerint koszovói szervezetek ellenőrzik és
irányítják Európa heroinforgalmának mintegy 40 százalékát. Koszovóban a
bűnszervezetek nem korrumpálják és nem befolyásolják a kormányt – ők maguk
alkotják a kormányt.
Az ENSZ és az EU nemzetközi bürokratáinak sikerült nagyrészt titokban tartaniuk,
hogy Koszovó mekkora kudarc a nemzetközi közösség számára. Ebben nyilván
szerepet játszott, hogy a konkrét problémákat elsősorban a szerbiai és a helyi
sajtóban szellőztették: albánul senki nem ért, és amit a szerbek mondanak, az
automatikusan megbízhatatlan információnak számít.
Koszovó valószínűleg működésképtelen állam lesz, amely évtizedeken át csak
külföldi segélyekkel tud fönnmaradni; idegen segítség nélkül képtelen lesz
kormányozni vagy megvédeni önmagát; rendőrségét és igazságszolgáltatását Európa
fogja irányítani. Nem fog helyet kapni sem az ENSZ-ben (mert Oroszország és Kína
vétóját nem lehet figyelmen kívül hagyni), sem a modern állam működéséhez
nélkülözhetetlen nemzetközi szervezetekben. De fontos egyáltalán, hogy a
nemzetközi bürokraták eltapsoltak (és elsikkasztottak) néhány milliárd eurót?
Fontos, hogy kétmillió koszovói tud-e üzemeltetni egy modern államot, vagy
visszacsúsznak az anarchiába? Fontos egyáltalán, hogy az új állam vezetői
bűnszervezeteket irányítanak, és valószínűleg háborús bűnösök is? Talán nem is
lenne fontos, ha Koszovó nem a Balkánon lenne.
A szerb kormány több fórumon is elég világosan és érthetően hangsúlyozta, hogy
nem tervezi fegyveres erővel felszámolni Koszovó függetlenségét. Ez nem jelenti
azt, hogy Szerbia nem fog valamilyen módon beavatkozni, ha a Koszovóban maradt
szerbek újabb etnikai tisztogatás áldozatai lesznek. Nem jelenti azt sem, hogy
meg tudja (vagy nagyon meg akarja) fékezni a forrófejű nacionalista milíciákat.
És az albánok egy szóval sem mondták, hogy elégedettek Koszovóval, és nem
szándékoznak folytatni a Nagy Albánia megteremtésére irányuló hadjáratukat,
amelyet kénytelenek voltak felfüggeszteni 2001-ben. Nyugat-Macedóniában,
Észak-Görögországban, Crna Gorában, Szerbiában sok albán él, és a Koszovóban
bevált módszerekkel meg lehet ismételni a koszovói sikert – ami viszont
beláthatatlan következményekkel járhat, különösen, ha az érintett államok
szövetségesei is beavatkoznak.
De ennél valamivel többről van szó. A világ valószínűleg túlélné a balkáni
határok erőszakos átrajzolását. De Mini tábornok szerint a koszovói függetlenség
kikiáltása – vagy talán inkább a függetlenséghez vezető út – bátorítást ad a
világ valamennyi függetlenségi mozgalmának, és utat nyit további erőszakos úton
történő határmódosításoknak. „
(a) függetlenségi nyilatkozat felrúgja az államok
szuverenitásán alapuló nemzetközi jogot.
És ha az ENSZ elismeri a koszovói
függetlenséget, ezzel mindenkit feljogosít ugyanerre: Észak-Írországot, a
baszkokat, a csecseneket, a katalánokat. Az elsők a boszniai szerbek lesznek:
köztársasági státuszuk magasabb, mint Koszovóé – azonnal kiválhatnak a boszniai
államszövetségből. Gyakorlatilag ugyanazt követelik, amit Milosevics akart
”.
2008. 02. 22. (XII/8)
