Ségoléne Royal
Nicolas Sarkozy
A hivatalos kampányidőszak húsvét hétfőn lépett életbe Franciaországban –
ekkor kezdték el ugyanis sugározni a jelöltek reklámjait a nemzeti televízió- és
rádiócsatornákon, szigorúan az egyenlőség jegyében. Ellentétben azzal a sok
helyütt megszokott eljárással, hogy a média addig játssza a fizetett
kampányhirdetéseket, ameddig a pártok fizetnek, Franciaországban mindenki
ugyanannyi megszólalási lehetőséget kap: a televíziókban például negyvenöt
percet. Ebben az időben a jelöltek különböző hosszúságú és stílusú klipeket
mutatnak be, melyek mindegyikét felirattal kell ellátni a halláskárosultak
számára. Szintén a politikai korrektség jellemzi a plakátokon való megjelenést:
a jelöltek mindegyikének azonos mennyiségű felület áll a rendelkezésére.
Ez a szigorúan szabályozott kampány természetesen a kis pártok jelöltjeinek
kedvez, akikből jellegzetes módon elég sok van Franciaországban. A baloldalon
legalább négy kommunista jelölt indul – így fordulhat elő az, hogy a
kampányrendezvényekről beszámoló híradóban legalább ennyiszer hallható az
Internacionálé, amelyet a legutóbbi időkig maguk a szocialisták is énekeltek
rendezvényeiken. A kommunista jelöltek közül Marie-George Buffet a jobb napokat
is megélt, jelenleg 3 százalékos népszerűségnek örvendő Francia Kommunista Párt
(PCF) jelöltje, Arlette Laguiller a Dolgozók Harca (LO), Gérard Schivardi a
Munkások Pártja (PO), Olivier Besancenot pedig a Kommunista Forradalmi Liga (LCR)
képviseletében indul a választásokon.
A kis pártok jelöltjei közül különben – jobb- és baloldalon egyaránt – csak
Besancenot közelíti meg a bűvös öt százalékot, amelynek elérése esetén a kampány
költségeit az állam megtéríti.
A kommunista jelöltek mellett a baloldalhoz sorolható még Dominique Voynet, a
zöldek elnökjelöltje, illetve a génmanipulált termények elleni harcos
fellépéséről ismert José Bové antiglobalista politikus. Ez utóbbi programját a
magyar gazdák meglepőnek tartanák, Bové ugyanis úgy látja, hogy a francia
gazdákat ellehetetleníti az Európai Unió, számukra az unióhoz való tartozás
elsősorban negatívumokkal jár.
A baloldal jelöltjei – beleértve a szocialista Ségoléne Royalt is – elsősorban
az állam további gondoskodását és nagyobb anyagi biztonságot ígérnek a
választóknak. Marie-George Buffet például a 35 órás munkahét további
csökkentését – a kitűzött cél a heti 32 óra –, a minimálbér bruttó 1500 euróra
emelését, Arlette Laguiller a fizetések 300 euróval történő megemelést ígéri,
Olivier Besancenot pedig ez utóbbi kettőt egyidejűleg. (Hasonló számok és célok
jelennek meg Ségoléne Royal programjában is.)
A tizenkét jelölt közül három tekinthető jobboldalinak, akik közül kettő –
Jean-Marie Le Pen és Philippe de Villiers – a francia szélsőjobbhoz sorolható. A
jobboldali jelöltek, és különösen a szélsőjobb jelöltjei, a biztonsághoz
sorolható témaköröket hangsúlyozzák jobban. Ennek megfelelően Jean-Marie Le Pen
és Philippe de Villiers egyaránt visszaállítaná a halálbüntetést; Le Pen
mindemellett tíz évre csökkentené a büntethetőség korhatárát. A két
szélsőjobboldali jelölt hasonló programmal rendelkezik a bevándorlással és a
bevándorlókkal kapcsolatban – ezek egyike sem a politikai korrektség jegyében
született. Philippe de Villiers felfüggesztené az iszlám mecsetek építését,
illetve feloszlatná a franciaországi Iszlám Tanácsot, Jean-Marie Le Pen ennél is
továbbmenne: bezáratná a radikális mecseteket. Mindkét szélsőjobboldali jelölt
felfüggesztené a családegyesítéseket, vagyis az ezen a jogcímen megszerezhető
állampolgárságot, valamint megszüntetné a kettős állampolgárság intézményét is.
A bevándorlás kérdését a jobboldali gyűjtőpárt (UMP) jelöltje is kampányának
egyik központi elemévé tette. Nicolas Sarkozy vezette be a „választott
bevándorlás” fogalmát: ennek értelmében a francia állam választja meg, hogy
milyen országokból, milyen szakmákban dolgozókat kíván beengedni területére. (A
bevándorlóktól Sarkozy megkövetelné a francia nyelv ismeretét is.) Sarkozy
programjának érdekes eleme, hogy változtatna a köztársaság egyik „szent
tehenének” is nevezett vallási törvényen, és lehetővé tenné, hogy az állam részt
vegyen a felekezetek anyagi támogatásában.
Lapzártánkkor a két legesélyesebb jelölt, Nicolas Sarkozy és Ségoléne Royal
közötti erőviszonyok kiegyenlítődni látszanak, így a vasárnapi szavazás
kimenetele sok meglepetést tartogathat még.
2007. 04. 20. (XI/16)
