Fotó: AP
Colin Powell volt külügyminiszter 2003-as látogatása óta Pelosi az első magas
rangú amerikai tisztségviselő, aki látogatást tett Szíriába. Mint ismeretes, az
Egyesült Államok mindenfajta magas szintű kontaktust befagyasztott a terrorizmus
támogatásával vádolt országgal. Az amerikai politikus azonban ezt semmibe véve
elmondta: „barátságban, reményben és eltökéltségben jöttek arra nézve, hogy a
damaszkuszi út a béke útja”, majd a háromórás találkozó után bejelentette, hogy
a szír elnök kész béketárgyalásokat folytatni Izraellel. Ez azonban a
közel-keleti diplomáciában egyáltalán nem számított újdonságnak, hiszen Aszszad
az elmúlt években több ízben is hangot adott „békülékenységének”, melyért
cserébe a Golán-fennsíkot követeli. Izraeli tisztségviselők nagy
megrökönyödésére Pelosi „békeközvetítő útját” azzal koronázta, hogy a szír
elnöknek közvetítette az izraeli miniszterelnök üzenetét, melyben az állt, hogy
Izrael szintén készen áll arra, hogy asztalhoz üljön Szíriával. A szépséghiba
csupán az volt, hogy az üzenetről még maga Olmert sem tudott. A miniszterelnök
hivatala tagadta, hogy ilyen jellegű párbeszédről szó lett volna, és
kijelentette, hogy az amerikai képviselőház elnökével folytatott megbeszélések
semmilyen változást nem tartalmaztak az izraeli politika irányelveire
vonatkozóan. Ezenkívül leszögezte, hogy Izrael Szíriát továbbra is az
úgynevezett „gonosz tengely” részének tekinti, mivel egész Közel-Keleten a
terrorizmus támogatója.
Pelosi döntése, hogy szembeszáll a Fehér Ház véleményével, és találkozik Asszad
elnökkel még inkább mélyítette a demokrata vezette kongresszus és a Bush-kormány
közötti csatározásokat, melyek most már nem csak a kongresszusban zajlanak.
A Bush-kormány szerint Pelosi lépésének értékelése ellentmondásos lehet a
térségben. A látogatással kapcsolatos szír vélemények is azt támasztják alá,
hogy a házelnök igenis sokat rontott az amerikai kormány közel-keleti helyzetén.
Walid al-Moallem szír külügyminiszter egy kuvaiti újságnak úgy értékelte a
találkozót, mint ami bizonyítja, hogy Szíria elszigeteltsége – mely a volt
libanoni miniszterelnök, Rafik Hariri meggyilkolásával kezdődött 2005-ben –
hivatalosan véget ért. Más szír tisztviselők és elemzők pedig azt hangsúlyozták,
hogy akárcsak a többi európai vezető, Pelosi is csak megerősítette Szíria
pozícióját.
Emellett szakértők kiemelik azt is, hogy nem csupán Izrael álláspontját
közvetítette rosszul a házelnök, hanem azt sem sikerült felismernie, hogy Asszad
szavai csupán propagandát jelentettek.
Washingtonban Dick Cheney alelnök élesen bírálta Pelosit a szíriai
tárgyalásokért, mondván, hogy az amerikai külpolitikát az elnök irányítja, nem
pedig a képviselőház elnöke. Cheney szerint egyértelmű volt, hogy Ehud Olmert
nem ruházta fel a házelnököt üzenet közvetítésével.
A Washington Post pedig úgy értékeli a házelnök lépését, mint ami igazolja, hogy
a kongresszus képviselőinek miért nem szabad a külügyminiszter helyébe lépniük.
Az újság Pelosi azon törekvését, hogy árnyékkormányt hozzon létre, nemcsak
olyannak tartja, ami „nem kívánatos eredményre vezet”, hanem „ostobaságnak” is.
Izraeli vélemények szerint pedig Pelosi szíriai útja azt az üzenetet
közvetítette Asszad elnöknek, hogy a szabad világ semmilyen kivetnivalót nem lát
viselkedésében.
A képviselőház női elnökének látogatása egyébként Szíriában sem aratott
osztatlan sikert. Egy szír kommentátor véleménye szerint az egész az amerikai
belpolitikáról, a demokraták és a republikánusok között zajló küzdelemről szólt,
mintsem róluk.
Pelosi közel-keleti útja több kongresszusi képviselőt is aktivizált a
külpolitikában. A képviselőház demokrata frakciójának vezetője, Steny Hoyer
Egyiptomban Mubarak elnök legnagyobb riválisával, az iszlám fundamentalista
Muzulmán Testvériség parlamenti csoportjának a vezetőjével találkozott. Annak
ellenére, hogy Condoleezza Rice a múltban nem volt hajlandó találkozni a
Muzulmán Testvériség tagjaival, John Berry, az amerikai nagykövetség szóvivője
elmondta, hogy az amerikai kormány politikája nem tiltja a szervezet parlamenti
képviselőivel való kontaktust, és leszögezte, hogy Hoyer találkozója nem jelenti
azt, hogy az Egyesült Államok politikája megváltozott volna a csoport felé.
Jon Alterman washingtoni közel-keleti-szakértő szerint azonban a Bush-kormány
azért is tartotta távol magát a Muzulmán Testvériség tagjaitól, mivel nem
akarja, hogy az arab világbeli legnagyobb szövetségesével, az egyiptomi
kormánnyal megromoljon a kapcsolata. Alterman kiemelte, hogy a csoport nem
legális Egyiptomban, az amerikai kormánynak pedig körültekintőnek kell lennie
abban, hogy ne sértse meg az ottani törvényeket.
A Muzulmán Testvériség parlamenti tömörülésének weboldalán pedig a találkozóval
kapcsolatosan leszögezik, hogy a csoportnak nemcsak fenntartásai vannak az
amerikaiakkal történő párbeszéddel kapcsolatban, hanem el is ítélik a térségben
folytatott „igazságtalan” amerikai politikát.
Ezenkívül a múlt hét folyamán egy republikánus politikus is tárgyalásokat
folytatott Damaszkuszban.
A képviselőház hírszerzési bizottságának tagja, Darrell Issa, aki egyébként
libanoni származású, szintén Asszaddal találkozott, melyek során az elnök azt
javasolta, hogy Damaszkusz és Washington kezdjen párbeszédet egymással. Az
amerikai politikus egyetértésének hangot adva bejelentette, hogy az Egyesült
Államok új nagykövet kinevezését tervezi a szír fővárosba.
2007. 04. 13. (XI/15)
