Ivan Szafronov, a meggyilkolt újságíró
Az ABC News televíziós csatorna már gyilkosságot említ a hír kapcsán, és úgy
véli, újabb áldozattal bővült az a lista, mely az utóbbi hónapok során gyanús
körülmények között meghalt vagy megsebesült, nem kimondottan Kreml-barát
személyek – többek között a háza liftjében „öngyilkosságot elkövető” Anna
Polit-kovszkaja újságírónő vagy a radioaktív méreggel Londonban kivégzett
Alekszandr Litvinyenko volt KGB-ügynök – nevét tartalmazza. 2000 óta tizennégy
újságíró halt meg Oroszországban.
Ivan Szafronov katonaember volt, közel húsz évig szolgált a hadseregben az
űrhajósoknál. Ezredesként vonult nyugdíjba, majd a Kommerszant kiadónál
helyezkedett el újságíróként: katonai elemzéseket írt. Nem sokkal halála előtt
Oroszország lehetséges közel-keleti fegyverszállításairól szóló publikációján
dolgozott. Kollégái elmondása alapján SzU–30 vadászgépek és Sz–300B légvédelmi
rakétakomplexumok Szíriának, illetve Iránnak történő eladásáról volt szó,
méghozzá Belorusszián keresztül, hogy a Nyugat ne vádolhassa Moszkvát.
Információi egy részét egy korábbi, Abu-Dhabiban megrendezett
fegyver-kiállításon szerezte be, majd egy február végi sajtókonferencián további
információk kerültek a birtokába: Oroszország és Szíria között már megszületett
az egyezmény Pajzs SZ–1 légvédelmi rakétakomplexumok, MIG–29-es vadászgépek,
valamint Iszkander-E típusú rakéták leszállításáról. A Kommerszant ezzel
kapcsolatban emlékeztet arra, hogy 2005 elején egy erről szóló hír hatalmas
botrányt kavart: az Egyesült Államok és Izrael aggodalmát fejezte ki azzal
kapcsolatban, hogy az orosz fegyverek segítségével Szíria gyakorlatilag Izrael
egész területét elérheti. Putyin egy későbbi izraeli látogatása során elismerte,
hogy voltak ilyen jellegű tárgyalások, és „a hadügyesek készek is lettek volna
Szíriát ellátni Iszkanderekkel”, de ő személyesen tiltotta meg a terv
kivitelezését.
Szafronov az Iszkanderekről szóló információkat azonban csak szóban közölte
munkatársaival, és azt mondta, erről egyelőre nem ír, mert figyelmeztették, hogy
ha ez kiszivárog, nemzetközi botrány várható, a titkos-szolgálat pedig
felelősségre vonja őt államtitok megsértéséért. Ilyesmire már többször volt
példa Szafronov újságírói pályafutása során, de konkrét vádemelésig sosem jutott
a dolog: egyszerűen bebizonyította, hogy minden információt az internetről
szerzett, csak tudni kell, honnan.
Végül aztán egyik anyag sem készült el
Halála napján épp az orvostól igyekezett
hazafelé (gyomorfekélye volt), de valami okból nem állt meg a harmadik emeleten,
ahol lakott, hanem följebb ment: az ötödik emeleti lépcsőházi ablakból zuhant
ki. Az orvosi vizsgálat szerint szervezetében nem volt sem alkohol, sem drog. Az
ABC műsorában megszólalt az amerikai titkosszolgálat egyik volt munkatársa, aki
gyakran megfordult Moszkvában és jól ismerte a szerencsétlenül járt férfit. „Ivant
megölték – mondta – Kiesett volna az ablakon kabátban és kalapban? Ugyan már
” A
környezete egybehangzóan életvidám, kiegyensúlyozott, testileg-lelkileg erős
emberként írja le Szafronovot, aki nagyon szerette feleségét és gyermekeit – még
gyümölcsöt is vásárolt nekik útban hazafelé. Depresszióra nem volt hajlamos, jól
keresett; egyszóval kevés dolog lehetett tőle távolabb, mint az öngyilkosság.
A haláleset előtti események közül még egyet emelt ki egy kollégája, Andrej
Kolesznyikov: „Néhány napja tanácsot kértem Ivantól, mert behívtak a belügybe.
Nem mondták, miért, de azt gondoltam, talán valami államtitokról írtam. Ivan
megnyugtatott: kenj csak mindent énrám. Én tudom, hogy kell velük beszélni.”
2007. 03. 09. (XI/10)
