Francia KFOR-katonák Pristinában
Fotó: AP
A kérdés régóta el van döntve, ám Belgrád reménykedett eddig, hogy legalább
névlegesen vagy egy határozott átmeneti időre visszaszerzi a tartományt. A
követelésnek elsősorban ideológiai alapja van: Koszovóban ringott valaha a
„szerbség bölcsője”. Egy régi monarchiabeli mondás szerint: Szerbia mindig
megnyeri a háborúit, hogy aztán elveszítse a békéjét. Déli szomszédunknál a
döntés nyomán már valóságos „szerb Trianont” emlegetnek. Tavaly júniusban a
néhai Jugoszlávia utolsó tagállama, Montenegró döntött népszavazáson a
függetlenségről, megfosztva ezzel a Magyarország méretűre zsugorodott Szerbiát
többek között a saját tengerparttól is. Ha Koszovó önállóvá válik, közel száz év
óta először jöhet létre teljesen új állam Európában, hiszen a huszadik század
eleje óta csak korábban létezett államok egyesüléséből, illetve
szétdarabolásából jöttek létre új országok – Koszovó pedig még soha nem létezett
a történelemben.
A rövidesen az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kerülő „Ahtisaari-terv” névleg nem
mondja ki a bűvös szót, hogy albánul Kosova Köztársaság néven új, független
állam jön létre, de mindazt tartalmazza, ami egy független állam megalakulásával
együtt jár. A majdani Kosova beléphet az ENSZ-be, ezzel együtt minden más
nemzetközi szervezetbe, önálló kormányzata alakulhat, van már 2500 fős
hadserege, zászlaja, nemzeti himnusza – csak a szuverenitása és területi
autonómiája hiányzik még. A nemzetek hamarosan elismerhetik Kosovát mint
független államot, de akkor számolniuk kell Belgrád fenyegetésével. Szerbia
ugyanúgy tekinti Koszovót, mint Kína Tajvant: aki elismeri a sajátjának
tekintett tartomány függetlenségét, azzal Belgrád azonnal megszakítja a
diplomáciai kapcsolatot.
Martti Ahtisaari
2007. 02. 09. (XI/6)
