Az ENSZ-központ New York-ban. Kínos ügyek Fotó: Reuters
A jelentés két vezető ENSZ-diplomatát, Benon Sevant, az "Olajat élelemért" program 1997-ben kinevezett igazgatóját, valamint Joseph Stephanidest, a vállalkozók kiválasztásában részt vevő egyik vezetőt marasztalta el. A bizottság állítása szerint bizonyítható, hogy annak idején Sevan egy kis, svájci székhely? olajtársaság, az African Middle East Petroleum Co. Ltd. Inc. (AMEP) számára alkudott ki olajvásárlási lehetőséget az iraki kormánytól. A cég tulajdonosa Sevan egyik barátja, egy egyiptomi olajkereskedő, aki – mellesleg – az ENSZ korábbi főtitkárának, Boutros Boutros-Ghalinak az unokatestvére. Az AMEP 1998 és 2001 között másfél millió dollárnyi nettó nyereségre tett szert az Irakból beszerzett hétmillió hordónyi nyersolaj továbbadásából. A jelentés ugyan nem állítja, hogy Sevan jutalékot kapott volna az ügyletek után, de a bizottságnak szemet szúrt, hogy a diplomata 1999 és 2003 között mintegy 160 ezer dollárt kapott ajándékba ciprusi nagynénjétől. A dokumentum gyanúsnak találta ezt a nagyvonalúságot, tekintve, hogy a közelmúltban elhalálozott idős hölgy szerény állami nyugdíjból tartotta fenn magát utolsó éveiben. Ugyanakkor Sevan 160 ezer dollárja mondhatni csekély összegnek tekinthető ahhoz a – vizsgálat jelenlegi állása szerint – több mint 21 milliárd dollárhoz képest, amely Szaddám Huszein zsebében landolt. (Összehasonlításképpen: az amerikai gazdaságtörténet legnagyobb pénzügyi bukásának számító Enron-botrány 24 milliárd dollárt érintett.)
A bizottság jelentése szerint Sevan eljárása "súlyos és folyamatosan fennálló érdekellentétet teremtett, etikailag kifogásolható volt, és komolyan aláásta az Egyesült Nemzetek integritását." A diplomata ügyvédje azt állítja, Sevan "egy pennyt sem tett el a pénzből", de a jelentés szerint nem működött együtt a bizottsággal, többször megváltoztatta beszámolóját, illetve nem adott megfelelő válaszokat a kérdésekre. A 67 éves Sevant – aki egyébként hivatalosan már nyugdíjba vonult – Kofi Annan felmentette posztjáról, de hivatalosan, évi egy dolláros jelképes fizetéssel még állományban hagyta, hogy a ciprusi diplomata amerikai vízuma fenntartható legyen, és így Sevan a vizsgálóbizottság számára rendelkezésre álljon. Az ENSZ szóvivője szerint a felfüggesztés a fegyelmi eljárás első lépése, és Sevan mentelmi jogának megszüntetéséhez is vezethet.
Hasonló sorsra jutott Joseph Stephanides is, aki a jelentés szerint 1996-ban, a program beindulásakor az egyik alvállalkozó kiválasztásánál élt vissza befolyásával. A dokumentum azt állítja, a diplomata "megrontotta" a szervezet tendereztetési eljárását, és elárulta a brit Lloyd\'s Register Inspection Ltd. cégnek azt, hogy mennyiért kaphatják meg a megbízást, vagyis az Irakba érkező humanitárius szállítmányok ellenőrzésének a jogát. A Lloydot egyébként két évvel később a svájci székhely? Cotecna nev? cég váltotta fel ebben a szerepkörben, amelynek – történetesen – Kofi Annan fia, Kojo is az alkalmazásában állt. A Volcker bizottság ezt az ügyet is vizsgálja. A dokumentum szerint egyébként két további fontos alvállalkozó, a Banque Nationale de Paris és a Saybolt Eastern Hemisphere BV kiválasztása sem felelt meg az előírásoknak. Előbbinek – amely a program bankjaként működött – Boutros Boutros-Ghali adta meg a megbízást annak ellenére, hogy a potenciális jelöltek közül nem ez a cég adta meg a legalacsonyabb árajánlatot. Utóbbi kiválasztását pedig Allan Robertson, az ENSZ közbeszerzési részlegének vezetője manipulálta. A Volcker bizottság további jelentései a tél végén, illetve a nyáron várhatók, de a botrányt vizsgálják még amerikai kongresszusi bizottságok, az amerikai igazságügy-minisztérium és az amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet is.
2005. 02. 11. (IX/6)
