Alig nyolc hónappal a Columbia hét űrhajós életét követelő katasztrófáját követően, augusztus 26-án a tragédia körülményeinek kivizsgálásával megbízott független vizsgálóbizottság nyilvánosságra hozta végleges jelentését. A kétszáznegyvennyolc oldalas anyag elsősorban a NASA szervezeti és kommunikációs kultúráját teszi felelőssé a tragédiáért. Lehetőség lett volna egy mentesítő űrrepülő felküldésére a Columbia űrrepülő hétfős legénységének megmentésére, ha a NASA tudatosította volna a felszálláskor bekövetkezett meghibásodás súlyosságát –
összegzi a Columbia balesetét kivizsgáló bizottság jelentése. E szerint a feszített ütemterv, a pénzügyi keret szigorítása, a kommunikációhiány valamint az űrkutatási hivatal biztonsági rendszerének hiányosságai okozták a Columbia katasztrófáját. Hal
Gehnam bizottsági elnök, nyugalmazott admirális a jelentés ismertetésekor hozzátette: ha nem történik alapvető változás a hivatal vezetésének hozzáállásában, elkerülhetetlen lesz az újabb katasztrófa.
A vizsgálat végkövetkeztetése annál is megdöbbentőbb, mivel már tizenhét évvel ezelőtt, a Challenger űrrepülő 1986-ban bekövetkezett tragédiájának körülményeit akkor vizsgáló bizottság szinte szó szerint ugyanezekre az okokra vezette vissza a tragédiát.
A Columbiáról szóló jelentés szerzői kiemelik, hogy kockázatos, de megoldható lett volna az Atlantis űrrepülő – mivel az majdnem teljes készültségben várta március elsejére tervezett indulását – felküldése a Columbia legénységének megmentésére. Csak akkor persze, ha a NASA vezetése tudatosította volna, hogy milyen veszély fenyegeti az űrhajósokat. Erre ugyanis legalább nyolc alkalommal lett volna lehetősége. Például akkor, amikor a NASA egyik főmérnöke jelezte a felettese felé, hogy a védőpajzs sérülése a visszatéréskor gondot okozhat. A felettes nem továbbította a jelentést. Vagy amikor a Pentagon felajánlotta, hogy kémműholdjait az űrkutatási hivatal rendelkezésére bocsátja az űrrepülő külső szerkezetének megvizsgálásához. Ezt a NASA vezetése feleslegesnek tartotta, ugyanis gyakorlatában már "természetesnek" számított a szigetelő rétegnek a felszállás során történő megsérülése, ami eddig nem okozott gondot.
A vizsgálat ugyanis megerősítette azokat a feltételezéseket, miszerint az űrhajó vesztét az indulást követő 81. másodpercben az űrrepülő tankját borító szigetelőhab egy darabja okozta, amely megsebesítette a bal szárny hővédő pajzsát. A tizenhat napos küldetés végeztével a Föld atmoszférájába visszatérő űrrepülő fémszerkezete megolvadt a sérülés helyén beáramló forró levegőtől és gázoktól, ami huszonnégy másodpercen belül az űrrepülő felrobbanásához vezetett. A legénység ebben a helyzetben már menthetetlen volt.
2003. 08. 29. (VII/35)
