Vlagyimir Putyin. Elődeihez képest még ő is demokrata Fotó: Reuters
A "romok" utalást jelentenek az örökségre, amelyet Jelcin hagyott hátra, az elért eredmények hangsúlyozása pedig a jelcini hatalomgyakorlástól való elhatárolódás jele. Jelcin hatalomban töltött idejére az orosz emberek elsöprő többsége úgy emlékszik, mint a borzalom és rettegés éveire, Putyin pedig szeretné elkerülni, hogy neve akárhogyan is összekapcsolódjon ezzel az időszakkal. Köztudott, hogy Putyin hátterében a mai napig a "Család", azaz a Jelcin családtagjaiból és legközelebbi munkatársaiból álló klán áll. A Család pedig továbbra is befolyásolni kívánja az orosz politikai és gazdasági folyamatokat – saját kapzsi érdekeinek megfelelően. Az elmúlt évben az elnök lázasan próbált kiszabadulni e befolyás alól, ami azonban csak részlegesen sikerült. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az elnöki adminisztráció elnöke "Borisz cár" idejétől mind a mai napig Alekszandr Volosin, Jelcin egyik legkedvesebb bajtársa. A másik káderörökség Mihail Kaszjanov miniszterelnök. Több elemző kiemeli: Putyin valójában a miniszterelnök ellen intézett kirohanást, amikor az előző hatalom tevékenységét bírálta.
Még nyilvánvalóbb elégedetlenség csengett ki Putyin szavai mögül az államapparátusról és a bürokráciáról szólva. A hatalmas mennyiség? törvénytelen bevétellel bíró bürokrácia nem gyorsítja, hanem fékezi az állami szervek tevékenységét. Néhány nappal az elnöki üzenet előtt a központi tévécsatornának nyilatkozva a Kisvállalkozók Szövetségének elnöke kijelentette: a tisztviselők gyakorlatilag elszabotálják az elnök szabad vállalkozással kapcsolatos bővítési politikáját.
A Putyint ért vádak, melyek szerint korlátozni akarja a végrehajtó hatalom hatáskörét, hogy inkább az országért, mint magáért tevékenykedjen, sok mindenről árulkodnak. Elsősorban arról, hogy Vlagyimir Putyin – Jelcinnel ellentétben – az összállami érdekeket képviseli, nem a csoport, illetve családi érdekeket. Másodsorban arról, hogy – a maga KGB-s múltjával együtt – Putyin valódi demokrata. Jelcin sosem volt igazi demokrata: összes demokratikus kezdeményezése arra irányult, hogy hatalomhoz jusson és azt a kezében tartsa. Putyin politikája a hatalomgyakorlás terén abban tér el a leginkább Jelcinétől, hogy érthetővé, átláthatóvá akarja tenni azt a lakosság és a külföld számára. Amint azt a beszéde végén mondta:"
támogatom a pártok közéleti szerepének megerősítését. Figyelembe véve a következő választások eredményeit, lehetségesnek tartom egy parlamenti többségen alapuló hatékony, szakértői kormány létrehozását."
Valódi demokráciában élőknek a fenti kijelentés semmi különöset nem jelent, hiszen mi sem természetesebb annál, hogy egy kormány a parlamenti többség alapján álljon. Viszont a Jelcin idejében kialakult orosz demokrácia sajátossága, hogy a kormányalakítás nem teljesen demokratikus úton zajlik. Jelcin a kormány tagjait a személyéhez fűződő hűség alapján, ismerősei és a hozzá közel állók közül jelölte ki, a parlamenti többség sosem játszott szerepet döntéseiben. Ennek következményeként az Állami Duma és a Föderációs Tanács létrejöttüktől kezdve az elnök ellenzékét képezték, különösen hatalmának utolsó éveiben. Noha Putyin népszerűsége rendkívüli, a kormányt Jelcin hagyta hátra, a Duma viszont a kormányt kritizálja. Az orosz elnök most a kormányalakítás elvét akarja a demokratikus mércéhez igazítani. Ez egyrészt segíthet megszabadulni a jelcini örökségtől és a Családtól, másrészt tovább növelheti népszerűségét otthon és külföldön egyaránt.
Üzenetében Vlagyimir Putyin kitért a nemzetközi helyzetre és Oroszország nemzetközi politikában betöltött szerepére. Pozitív eredményként említette, hogy 2002-ben Oroszországot teljes jogú tagnak hívták meg a legfejlettebb országokat tömörítő klubba. Kiemelte, hogy az ország hitelminősítése "a «legjobb» az új Oroszország történetében – hozzátette továbbá: legfontosabb célkitűzésünk, hogy Oroszország visszakerüljön a világ legfejlettebb, leggazdagabb, legerősebb és legmegbecsültebb országainak sorába." A külpolitikai prioritásokról szólva Putyin elsősorban a FÁK tagállamaihoz fűződő kapcsolat megerősítését említette, Oroszország stratégiai térségének nevezve azokat. Fontosnak nevezte továbbá az Európához való közeledést és integrációt, az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatokat nem említette külön.
A belpolitikai helyzetet elemezve az orosz elnök külön figyelmet szentelt a csecsen helyzetnek. Putyin szerint a föderációs erők komoly eredményeket értek el Csecsenföldön. A gerillák korlátlan hatalmának vége, a soron következő feladat helyreállítani a csecsen gazdaságot. A Csecsenföldön elért stabilitás, illetve a föderáció alapító okirataiban megszüntetett ellentmondások kapcsán kijelentette: "Végül is – jogi és gyakorlati értelemben – helyreállítottuk az ország egységét, megerősítettük az államhatalmat." Ez volt Putyin legfontosabb célkitűzése a megválasztása előtt.
Az orosz elnök üzenetében Oroszország legfontosabb feladatai közt említette a nemzeti össztermék megduplázását 2010-re, a lakosság szegénységének leküzdését és a fegyveres erők modernizációját. Nem könny? feladatok: az elmúlt év viharos gazdasági növekedése után mostanra a tempó lelassult, az ország negyede a létminimum alatt él, a hadsereg modernizációját pedig tíz éve képtelenek véghezvinni. Ezeket az összetett feladatokat csak a társadalmi erők egyesítése, konszolidációja mellett lehet véghezvinni. Putyin beismerte: az orosz társadalom manapság "kis csoportokba" verődött szét, és e csoportok érdekei mentén szerveződik, ami szintén jelcini örökség.
Üdítő pozitívumként számolhatja el az orosz elnök, hogy jelentősen növekedett Oroszország valutatartaléka. Putyin hatalomra jutásakor 11 milliárd dollár volt ez a készlet, ma 61 milliárd. További cél a rubel konvertibilissé válása és bevezetése a nemzetközi pénzpiacokra.
2003. 05. 23. (VII/21)
