Az elnökök legutóbbi csúcstalálkozója 2002 tavaszán Fotó: Reuters
A FÁK államok vezetőinek találkozói egyre inkább olyan társasági eseményekké változtak, amelyeken a valódi döntések csak a kétoldalú tárgyalásokon születtek. A közös nyilatkozatok csak általános és nem kötelező jellegűek voltak. Ha valami ok miatt mégis konkrét kötelezettségek kerültek beléjük, akkor azokat nem hajtották végre és egy pillanat alatt elfelejtették. Megalakult egy sor bizottság, éjjel-nappal dolgozik a FÁK-titkárság kiterjedt apparátusa, de idézve a csúcstalálkozó házigazdáját, a moldovai külügyminisztert: "a májusra tervezett, de végül október 7-én összeülő csúcstalálkozón áttekintjük a FÁK–on belül a szabadkereskedelmi övezetek létrehozását". Áttekintik – azaz nem írnak alá kötelező érvény? szerződést.
Ha a gazdaságban nem sikerült, talán a politikában lehet áttörést elérni. Abszurd módon a FÁK szervezete nem vesz részt a posztszovjet térség konfliktusainak megoldásában. A karabahi válságot az ENSZ, az EBESZ, az EU és az USA próbálja enyhíteni, a grúz–abház konfliktusban többnemzetiség? katonai erőnek kellene részt venni, de csapatokat csak Oroszország küldött. A tagállamokban már a mostani csúcstalálkozón kialakulhat egy olyan benyomás, hogy egyszer?bb újból létrehozni a posztszovjet államok egyesülését, mint lelket lehelni a gorbacsovi–jelcini Független Államok Közösségébe.
2002. 10. 04. (VI/40)
