Gerhard Schröder a bizalmi szavazás után. Átcsúszott Fotó: Reuters
A pénteki döntést hosszas vita előzte meg, és Schrödernek nem kevés fáradságába került, míg meggyőzte a koalíciós pártot az egységes fellépés fontosságáról, vagyis a bevetés szükségességéről. A hagyományosan pacifista, békepárti Zöldeknél a döntés meghozatala azonban csaknem pártszakadáshoz vezetett. Jóllehet maga Joschka Fi-scher külügyminiszter teljes mellszélességgel kancellárja mellé állt, s vele együtt az USA-val való szolidaritást képviselte, a párt bázisa sehogyan sem tudja megemészteni az irányvonalukkal gyökeresen ellentétes döntést. A pártvezetés, Claudia Roth elnökkel az élén Kritikus Szolidaritás címmel határozatot hozott, melyben aktuális álláspontjukat fogalmazták meg az Afganisztán elleni háborúval kapcsolatban. Mint megállapítják, nem ismerhető fel világos politikai elképzelés, a légitámadások pedig tovább rontották a "humanitárius helyzetet".
Úgy látszik, az értelmiségi elit megnyerése is fontossá vált: Schröder egy alkalommal írókat, művészeket is meghívott magához abban a reményben, hogy a szeptember 11-ei támadás következményeiről beszélgetve maga mellé tudja állítani őket. A meghívottak között volt Günter Grass, Stefan Heym, Christa Wolf, Martin Walser, Walter Jens, Volker Schlöndorff, valamint Said is, az iráni származású emigráns költő, jelenleg a német PEN-klub elnöke. A Német Írószövetség azonban a bevetés ellen foglalt állást, mondván: "Afganisztán népének humanitárius segítségre s nem háborúra van szüksége. (
) A mostani háború, amely akár világháborúba is torkollhat, mindössze Amerika hatalmának demonstrációja a világ előtt, az ideológiai hadviselés egyik eleme."
Mivel Schröder bizalmi kérdésnek nyilvánította a szavazást, érvényességéhez úgynevezett kancelláriai többségre, vagyis 334 igen szavazatra volt szükség. Mivel nyolc Zöld képviselő megingathatatlanul nemmel kívánt szavazni, már-már úgy tűnt, felbomlik a koalíció. Schröder jelezte is, hogy ez esetben a kormány lemond. Ez azt jelentette volna, hogy előrehozzák a jövő év őszén esedékes választásokat. A sajtó már latolgatta is a következményeket: előreláthatólag a Zöldek szenvedték volna a legnagyobb kudarcot, míg a liberális, polgári FDP koalíciós partnernek kínálkozott volna. Kerstin Müller, a Zöldek frakcióvezetője a hét végén már úgy nyilatkozott: mindenképp szükség van egy célirányos katonai bevetésre. A párt vezetése mindamellett megfogalmazta a korlátozó kritériumokat is. Eszerint a német egységeket kizárólag az al-Kaida és támogatói ellen vethetik be (vagyis például Irak ellen nem alkalmazhatják őket), a különleges alakulatok csakis rendőri-katonai feladatokat láthatnak el, a kiküldött haderők összetételét a képviselőház beleegyezése nélkül nem változtathatják meg, és a kormány köteles a parlamentet a mindenkori bevetésekről tájékoztatni.
A szavazás eredményével Schröder végül nagyon is elégedett volt. Háromszázharminchat, vagyis a szükségesnél kettővel több szavazattal megszületett a határozat a Bundeswehr bevetéséről. A kancellár aznap este az ARD-nek adott interjújában elmondta: alulbecsülte mind a saját pártjában, mind pedig a Zöldek soraiban megnyilvánuló ellenérzést a bevetéssel szemben. Néhány Zöld-képviselő könnyekkel a szemében távozott a Reichs-tag hátsó kijáratán, s egymásba fogódzkodva indultak egy közeli vendéglőbe, hogy bánatukat valami töménnyel csillapítsák. Antje Vollmehr szövetségi elnökhelyettes szerint "ez a nap mély sebeket hagy".
2001. 11. 23. (V/47)
